Sosem volt még quadcopterem, de a sors megáldott eggyel, ugyanis még tavaly ősszel nyertem egy ZhiCheng ZC Toys Z1-et egy Banggoodos nyereményjátékban. Már régóta érik a gép tesztje, de valahogy csak most jutottam el idáig. A képek alapján nem tűnt rossznak, meg egy gyors lecsekkolás után láttam, hogy az ára is 14.000 forint környékén volt (most már 10.000 sincs), és ebből arra következtettem, hogy már lehet vele valamit kezdeni, nem a legolcsóbb kütyüvel akarják kiszúrni az ember szemét. Értékelés még nem volt rajta, valószínűleg teljesen új termék volt, de nem vesztettem el a bizalmam benne.
Bontogatás
Eléggé meglepődtem, amikor hozta a postás a hatalmas csomagot. Nem számoltam vele, hogy ekkora doboza lesz, de legalább biztonságban utazott. Nem is volt semmi baja, amikor kivettem, és örömmel tapasztaltam, hogy teljesen össze van szerelve, éppen csak a lábai nincsenek rajta. Elsőre nem is raktam rá, hogy könnyebb legyen. Kaptam hozzá egy csavarhúzót szereléshez, egy USB töltőt, 4 darab pótpropellert, 3 lábat csavarokkal, 4 propeller védőt szobai használathoz, meg egy távirányítót.
Az akksija egy 750 mAh-s, 3.7V-os darab, bármikor beszerezhető hozzá egy nagyobb kapacitású táp. A 3.7V tök általános feszültség, a csatlakozója is olyan, amit ezek az RC játékok használni szoktak, és olyan brutális erő van a kis ketyerében, hogy ha megszabadítjuk az alján figyelő kamerától és a lábaitól, akkor nyugodtan belerakhatunk akár kétszer ekkora akksit is, amivel azért jócskán kitolható lesz majd a játékidő. Na, de ne rohanjunk ennyire előre.
Tesztüzem
Sajnos az én esetemben korántsem mentek egyszerűen a dolgok, mivel alaplapot cseréltem, mire rájöttem, hogy a távirányító nem volt jó, aztán küldtek egy teljesen újat, amiben szintén a távirányítónak volt baja (hiányzott az elemtokból egy érintkező), meg le volt szakadva a drónban egy vezeték, amit meg kellett forrasztanom, de két rossz távirányítóból végül csináltam egy jót, úgyhogy szerencsésen eljutottam odáig, hogy kivihettem reptetni a jó időben.
Amíg én fotóztam, Csabi szórakozott vele. Ekkorra én már közepesen tapasztalt pilóta voltam, szobában is tudtam reptetni, pedig nem kicsi, nagyon durván reagál a gázadásokra, és igencsak okosan kell játszani vele. Szerencsére vannak ezek a műanyag propellervédők, így nem vertem össze sem a berendezést, sem a gépet, amíg hideg volt a szabadtéri repüléshez. Most viszont eljött a jó idő, és megnézhettük, hogy mit tud nyílt terepen a gép.
Újabb ritka alkalom, amikor érdemes elolvasni, hogy mit ír a kezelési útmutató. Tájékoztatást ad a hatmillió gombról a távirányítón, és még az apró betűs szövegben is vannak érdekes dolgok, amikről feltétlenül szükséges tudnunk, mert ama tudás hiányában heves anyázásba torkollhat a játszás. Megtörtént eset alapján. Először is érdemes megismerkedni a távirányító gombjaival nagyjából, hogy ha valami rögtön induláskor nem király, akkor tudjunk hova nyúlni javításért. Tegyük meg ezt az alábbi képen:
Szóval a bal kar az emelkedés-süllyedés, illetve a függőleges tengely körüli forgás, a jobb kar pedig az oldalazásoké, és az előre-hátra haladásé. A jobb oldali kar melletti két darab pöcök a trimmelésé, azaz ha magától megy egy irányba a gép, vagy forogni kezd, ezekkel lehet finomhangolni, hogy képes legyen egy helyben nyugodtan lebegni. A bal kar mellett van egy gomb a fotó és videó készítéséhez (microSD kártyára rögzít), illetve egy a fények állításához, meg a fejnélküli mód bekapcsolásához. A bal felső gomb segítségével 3 állásban lehet kapcsolni a mozgás agresszivitását a környezetnek megfelelően. Alapból mindig a legenyhébb módban kapcsol be, kétszeri megnyomásra pedig olyan agresszívvá válik, hogy esélytelen beltéren használni, az leginkább kissé szeles időhöz való. A jobb felső gomb megnyomása után pittyegni kezd a távirányító, és várja, hogy irányt adjunk neki a jobb karral. Mindegy, hogy a 4 közül melyik irányba nyomunk, arrafelé fog csinálni egy 360°-os fordulást. Ha a jobb gombot a távirányítóba befelé nyomjuk, akkor megkezdi az automatikus visszarepülést a kiindulási pozícióba. Lehet még kiszintezni is, ha nagyon elveszítené az egyensúlyát, és összevissza mászkálna.
Na, miután így kiokosodtunk, elmondom, hogy kell indulni vele. Bekapcsolod a gépet, mire az villogni kezd. Bekapcsolod a távirányítót, mire az csipog egyet. Leteszed a gépet, és nem mozgatod, ez feltétele a távval való összekapcsolásnak (sokáig nem jöttem rá, ebből lett az anyázás). Ezután meggyőződsz róla, hogy a bal oldali gázkar tövig le van húzva. Utána feltolod maxra, és megint vissza nullába. Erre csipog egyet a táv, a gépen pedig villogásból folyamatos világításra váltanak a fények, jelezve, hogy összekapcsolódott a távirányítóval. Innentől pedig mehet a móka.
Több mindent nem tudtam kipróbálni sajnos, mire megszületett a cikk, de minden lényegesebb dolog megvan így is. A kamerát valamiért nem tudtam beüzemelni, hiába raktam bele formázott memóriakártyát, nem rögzített rá egyik gép sem semmit. Az automatikus hazatérésről pedig saját hanyagságom miatt nem tudtam, hogyan kell bekapcsolni, és nem volt nálam használati utasítás, hogy megnézzem, amikor kipróbáltuk.
Igazság szerint viszont nem is érdekel egyik ilyen funkciója sem, mivel a kamera folyton előre néz (a feje állítható amúgy, és mások videóin tök jól működik) és úgyis zajos, rázkódós nulla felvétel lett volna, szóval nem nagyon hoz lázba. A hazatérést egy kicsit sajnálom, de majd ha legközelebb lesz rá alkalmam, kipróbálom. Szóval eljutottunk a felszállásig, és Csabi olyan elemi erővel tört a magasba, hogy majdnem a nyakam is tört utána, miközben próbáltam jelezni neki, hogy nem betontömböt reptet, hanem egy maximum 200 grammos, pillekönnyű kütyüt. Hiába, a gázkart annyira agresszívan reagál, hogy a függőleges tengely körüli forgást ki sem próbáltam az esetek 90%-ában, mert képtelenség úgy forgatni a gépet, hogy közben tartod a magasságot. Összevissza süllyedsz, emelkedsz, miközben csak fordulni szeretnél, és a vége valami légi katasztrófa lesz mindig.
Szóval felszálltunk, és egyet értettünk mind a ketten abban, hogy állati jó mulatság repülni vele. Finoman szeles volt az idő, ezért hamar 3-as módba kapcsoltuk, és olyan gyönyörűen ellenállt a szélnek, hogy öröm volt nézni. Nagyon könnyen repked, rendkívül jól reagál, és meglepően stabil. Ez utóbbi tulajdonsága miatt különösen ajánlott kezdőknek, mert még a profik is megjegyzik a videóikban, hogy meg vannak illetődve, hogy milyen olcsó, és mégis milyen magabiztosan áll egy helyben, illetve mennyire jól kontrollálható. Én a gázkart továbbra is rettentő keménynek tartom, amivel nem is sikerült kevéske repülésem alatt megbarátkoznom annyira, hogy forogni is tudjak, de semmi para, mert erre találták ki a headless mode-ot. Ez azt jelenti, hogy a giroszkóp segítségével a gép megjegyzi a felszálláskor (vagy a mód bekapcsolásakor) aktuális állást, és még ha elforgatjuk is a függőleges tengely körül a gépet, az előre akkor is ugyanaz az irány marad. Érdemes tehát a környezethez mérni ezt. Tehát ha például egy mezőn, vagy parkban reptetjük, akkor nagy segítség lehet, ha megjegyezzük, hogy a park melyik oldala legyen az előre irány, mert akkor akárhogyan is áll a gép, az előre mindig abban az irányban lesz, így rengeteg kezdő baleset elkerülhető (szintén megtörtént eset alapján).
Maga a repülés egy hatalmas élmény. Mivel a gép nincs meg 10.000 forint sem, nagyon könnyű, és rendkívül nehezen sérül, ezért nincs is az embernek folyton az az érzése, hogy nem meri igazán meghajtani, nehogy lezuhanjon, vagy nekimenjen valaminek. Persze a többi emberre érdemes azért odafigyelni, de ezt a gépet aztán nyugodtan lehet nyúzni. A 360°-os fordulásokkal még színesebbé lehet tenni a reptetést, és a környezetben álló csodálók is azt hiszik, hogy valami profi állat vagy, miközben csak egy gombot nyomkodsz, és mindent a gép csinál helyetted. Trollkodni mindig is egy életérzés volt.
A repülési idő kb. 8-10 perc egy akksival, de természetesen függ attól is, hogy mennyire ráncigálják. Beltéren simán teljesíthető a 10 perc, kültéren viszont már jóval nehezebben. Viszont hatalmas előny az, hogy a gépről leszerelhető a kamera, meg a lábak, és mivel a gép amúgy is extrém gyorsan emelkedik, és hatalmas erő van benne, nyugodtan belerakhatunk egy duplaakkora akkumulátort. Ezáltal lassabb lesz, könnyebben kezelhető, nem fog olyan durván emelkedni, amiből még akár az is következhet, hogy meg lehet barátkozni a tengely körüli forgással is. Csupa nyereség egy nagyobb akksi bele. Az alábbi galériában látható, hogyan néz ki belülről egy ilyen ketyere. Az első ilyen gép javításakor készültek a képek.
Konklúzsön
Az egyik legjobb vételem lenne, ha meg kellett volna vennem. Nem mondom, hogy 14 ezresért kapásból megvettem volna látatlanban, na de 10-ért így, hogy tudom, hogy milyen király, bármikor megvenném. Kicsit túlmegy a nagyon alap, belépőkategórián, de nem próbál profinak tűnni, ezzel szemben pedig nevetségesen olcsó. Az összeszereléstől elkezdve, a funkciókon át, a repülési élményig minden első osztályú (kivéve a kamerát, amit én nem tudtam beüzemelni), bátran ajánlom megvételre, nem fogtok csalódni benne!
