Zeblaze Crystal teszt – pofás okosóra Kínából

Ha Kínában tudnák, hogy mi történt az első okosórával, ami hozzám került (lásd itt), akkor ha dupla árat fizetek sem küldték volna ki ezt a darabot. Ez talán még jobban megszenvedte az új tulajdonosát. Egyébként már az első óra után éreztem, hogy az okosórák nem igazán nekem való dolgok, pedig mindig nagyon vigyáztam a dolgaimra. Az tény, hogy sosem voltak nálam a mindenféle elektronikai kütyük sokáig, de majdnem mind remek állapottal büszkélkedhet. Kivéve ugye azt az első okosórát, meg ezt a másodikat (és közben elárulom, hogy elméletileg úton van egy harmadik is). De hát a kínaiak ugye nem tudják, mi történik a kütyüikkel nálam, úgyhogy egyszer csak beesett ez a Zeblaze Crystal nevű okosság hozzám.

Minden azon a napon kezdődött. Ahogy kibontottam, már éreztem rajta, hogy remeg a félelemtől, szabályosan meg volt rettenve, bár akkor még nem tudta, mikor és mi vár majd rá. Én teljes lelki nyugalommal bontogattam a dobozkáját, egy jó masszív, kemény, fekete kartonkockát. Belül már nem túlozták el a dizájnolást, elég egyszerűre fogták a figurát. Míg kívül egészen meggyőző a doboz, belül csak amolyan jó kínai módra be vannak nyomorgatva a dolgok, hogy ha el akarod adni, a büdös életben ne tudd még egyszer úgy visszacsomagolni. Néha tényleg úgy begyömöszölik a dolgokat, hogy ahhoz csomagolás- és gyömöszölésmenedzselési diploma kell.

Nem sok mindent halásztam ki, de pont eleget: egy óra, egy túlzottan könnyű töltőállomás, meg egy kábel. Volt egy ideiglenes képernyővédő fólia az órán, azt gyorsan lehámoztam, aztán bekapcsoltam. Merüs állapot felé közeledett, úgyhogy miután meggyőződtem róla, hogy semmilyen komoly baja nincs (még), kipróbáltam a töltőjét. Végre valahára kulturált megoldással rukkoltak elő. A Blitzwolfén ugye rendes töltőcsatlakozó volt, de ezen már csak 4 pötty. Az alján van a töltéshez való 2 rézpötty, meg még kettő gondolom az adatátvitelhez. A töltője egy néhány grammnál nem nehezebb, szemcsés felületű műanyag. Az a fajta, amit akkor találsz, amikor kitakarítod az autót, és hátrahúzod az ülést, hogy alatta is lehessen 10 év után először porszívózni. Nézed-nézed, és csak nem jössz rá, hogy honnan hiányozhat, úgyhogy kuka. Na, hát ez pont ilyen. Kézbe veszi az ember, és ha nem látnám rajta a 4 töltőpöcköt, azt mondanám, hogy ez véletlenül került bele, ez csak egy ilyen tok, vagy valami. Bár rettentően üresnek tűnik még belülről is, valamiféle elektronika biztosan van benne, hiszen oda megy a microUSB port is. Szétszedni sajnos nem tudtam, mert összeolvasztották a két elem határán a műanyagot. Tök mindegy.

Töltőadapter ugye nem járt hozzá, de én úgy gondolom, hogy 2016-ban talán nincs szükség arra, hogy a telefonokon és táblagépeken kívül minden egyes apró kis lófütty eszközhöz külön töltőt adjanak. Manapság már tényleg az anyósom farpofái közt is USB port van, igazán nem jelenthet gondot egy párszáz mAh-s akksi feltöltése. A hagyjukkiatöltőt dolgot olyannyira támogatom, hogy nemhogy nem rovom fel nekik negatívumnak, még pozitívumként is számolom, mert ha kihagyják a megbízhatatlan mindenféle lakásgyújtogató töltőket, egyrészt több lóvé marad a termékre, vagy éppen az ára lesz 1-2 dolcsival kedvezőbb, illetve a végfelhasználókat minimálisan tereli a jó töltők használatának irányába. Lásd 5 portos Blitzwolf asztali töltő. Az is lehet, hogy a megspórolt dolcsikat költötték értelmes minőségű szíjra, mert bár a nyakamat nem tenném rá, valószínűleg tényleg bőr szíjjal van dolgunk. Nagyon kellemes, abszolút nem irritáló, megfelelően sokszor lyukasztott, és nem utolsó sorban tökéletesen passzol az órához, ami ezúttal igazán panaszmentes dizájnt kapott. Értem ezalatt a teljes fém házat, a gyönyörű előlapot, és a pulzusmérő miatt enyhén hájtek hátlapot. A gyártónak még saját weboldala is van, tessék szépen megnézni.

Képek az óráról

Tesztüzem

Bekapcsoláskor kicsit zümmög, meg zenél, egy közepesen gagyi Zeblaze logó rakódik ki/úszik be, és pár másodperc múlva már a digitális templomóra bámulható, tapizás, meg bökdösés után pedig majdnem bármelyik funkció elérhető. A kijelző összegészében a megfelelő jelzőt érdemli szerintem, mert tényleg szép képet ad, a pixelvadászok közel hajolva látni fogják a képpontokat, és alapvetően kicsit hűvös a színvilág, lehetne sokkal melegebb is. Megpróbálom szépen sorjában venni a dolgokat.

Gesztusvezérléssel, vagy egyszeri jobboldali gomb megnyomásával előhozhatjuk az óra funkciót, azaz valamilyen formában kijelzi az időt. Ez a megszokott módon változtatható a beállításokon belül, vannak egész jók, dizájnosak, meg vannak ultragagyik is. A gombról annyit megjegyeznék, hogy remekül eltalált nyomáspontja van, nem olyan, mint a Blitzwolfé, hogy megnyomod, aztán vagy tényleg megnyomódott, vagy nem. Harmadakkora a gomb is, sokkal kellemesebb nyomkodni, de talán egy kicsit könnyebben benyomható lehetne. Így mondjuk elkerülhetőek a véletlen megnyomások. Az előbb gesztusvezérlést és gombnyomást írtam. A gesztusvezérlés annyiban ugyanaz, mint a gombos ébresztés, hogy egy magunk felé fordítós mozdulatra rögtön ébred az óra minden késedelem nélkül. Ez egy igen kellemes funkció, csak rohadt idegesítő tud lenni, és messze nem utolsó sorban, hátrányos. Csabinak van egy Alcatel okosórája, és nála is észrevettem sörözés közben, hogy gyakran felébred az óra, amikor nem is mozdította úgy a kezét.

Mondok konkrét példát, és megértitek, miért nem igazán lehet ezt felróni senkinek. Az óra valamiféle átlagot képez a giroszkóp által megküldött adatokból, és abból számol egy nagyjából helyzetet. Ez a több-kevésbé jól meghatározott helyzet lesz az, amit eltárol magában elfordított állapotnak, azaz olyan állapotnak, amikor nincs semmi dolga. Most természetesen nyugalmi helyzetről beszélek. Amikor intenzív mozgásban van (sétálsz, és lóbálod a kezed, vezetés közben tekered a kormányt ide-oda, stb.) eszébe sem jut felébredni. Tehát nyugalmi állapotban mindig követi az aktuális mozgásaidat, és valamennyire korrigálja a fel nem ébredős állást, hogy mettől meddig legyen ez így. Aztán egy hirtelen arc felé irányuló mozdulatra felébred, és ellentétes mozdulatra megint elalszik. A hibát az adja, hogy nem módosít elég jól az óra, nem követi elég jól, hogy éppen mi számít fel nem ébredős térnek. Ha leülök a gép elé, és nem úgy áll a kezem, hogy a hüvelykujjam néz felfelé, hanem gépelésre készen, tenyérrel lefelé van, akkor az óra az eddigi állapotához képest most durván 90°-kal el van forgatva ergo, felébred, és úgy is marad vagy 1 percig, mert azt hiszi, hogy nézed. Ilyenkor félmegoldást jelenthet az, hogy ha felébred olyan pozícióban, ahol nem kéne, lelövöd gombbal, és akkor valamilyen szinten veszi a lapot, hogy nem kéne belepofáznia a dolgokba most. Ez mindig csak ideig-óráig tartott, tehát itt szoftveres hiányosságról is beszélhetünk, szó se róla, de szerintem ez a funkció egyszerűen sosem fog jól működni. Akkor lehetne ez egy tökéletesen működő dolog, ha lenne egy ingerküszöbe az órának, hogy mennyire hirtelen kell, legalább mekkora szögben elfordítanod, hogy felébredjen. Jelen pillanatban a kínosan lassú fordításokra is felébred, ha eléri a megfelelő fokszámot. Legalább tudjuk, hogy ha valami, hát a giroszkóp marhára működik benne. Na, szóval szerintem ez egy erősen kiforratlan funkció még, és nem igazán rovom fel a gyártónak, mert másnál is jelen van a hiba. Elsiklani viszont semmiképp nem lehet felette, mert az okosórák is rettentő gyorsan merülnek, csakúgy, mint a legtöbb okos eszköz, és ha random villog a kijelző, az egészen biztosan nem tesz jót az akksiidőnek.

Az első, ami feltűnt, hogy a menü, vagyis a funkciólista rettentően emlékeztet a Blitzwolfnál látottakra. Ezt villámgyorsan kiküszöböltem a főtéma átállításával, és egy olyan frappáns, fiatalos, és komolynak mutatkozó kis színvilág, és ikoncsokor tárult elém, hogy csak vigyorogtam, hogy néha Kínából is jön valami döfi. Sorra veszem szerintem a funkciókat, mint legutóbb, és akkor biztosan nem marad ki semmi.

– Telefonkönyv: nekem úgy tűnik, hogy a telefonon talált minden kapcsolatot (e-mail, telszám, esetleg más elérhetőségek) felsorol. Keresésre van lehetőség, a nagyító ikonra bökve egy a Blitzwolfénál lényegesen nagyobb billentyűzet tárul elénk, ami ki sem fér a képernyőre, ezért táblázatos elrendezésben van, és húzással gördülhetünk lefelé a többi betűhöz. Megfelelő megoldásnak tartom, mert kezelhető, és úgysem gyakran fogjuk használni.

Tárcsázó: tök olyan, mint Androidon, semmi különleges.

Híváslista: mindent egy listában mutat, bökésre megkérdezi, hogy felhívod-e.

Üzenetek: az SMS-eket mutatja, de nem görgethetően, mint a Droid, hanem csak a legutóbb megkapottat. Kicsit kevésbé tartom értelmesen használható funkciónak.

Remote notifier: itt találhatóak a telefonra kapott értesítések, de egy balra húzással bármikor elérhetőek amúgy is. Kicsit láma, nekem annyira nem jött át.

Find my device: elkezdi rezgetni és közepes hangerő környékén csipogtatni a párosított telefont. Érdekes ötlet és bár távolról sem újdonság, nekem tetszik.

Ébresztőóra: beállítható az idő, az ismétlés, a csengőhang, és a típus (hangos/rezgő).

Naptár: napi és havi nézet van, a nézésen kívül semmit nem tudtam benne csinálni. Talán nem is baj.

BT zene: elkezdte random sorrendben lejátszani a telefonon talált zenéket alig hallható hangerővel az órán. Erre mondta Csipkés “Zsoli” Zoltán a Mónika Show leadatlan részében, hogy ,,meglepetés, ha én tudom, hogy ilyen meglepetés- e… nem kívánom senkinek sem!”

Remote capture: ökörség. Távolról bekapcsolja a telefon kameráját, de nem ám annak a minőségében fotóz, hanem BT-n áthúz egy még a VGA-tól is távol álló képet, és azt tárolja el az órán. Hasznavehetetlen hülyeség, főleg, hogy nem is mindig működik.

BT connection: párosítást itt lehet intézni. Korrekt.

Fájlmenedzser: 3.4 megán gazdálkodhatunk, pdf-et nem olvas be, szerintem érdemes elengedni.

Pedometer: szokásos futós cucc. Lépésszámot, távot, és kcal-t mutat, beállítható a cél, magasság, tömeg, és csekkolható a korábbi mindenféle eredmény.

Alvás monitor: szerintem nem ér semmit, csak úgy, mint a Mi Band-nél, vagy az előző óránál. Fölösleges hülyeség.

MainUITheme: 2 téma közül választhatunk, az első szerintem béna, a második tök király.

Emlékeztető: szól néha, hogy állj fel, és mozogjál, mert odanősz a székhez. Nekem már mindegy.

Pulzusmérő: egyszer kiméri, és eltárolja. Szerintem jól működik, persze nem tudtam ellenőrizni semmivel.

Pulzusmérő 2: ez ki is rajzolja és real-time követi, de itt nincs history. Nekem bejött, bár tény, hogy sosem fogom használni.

Diktafon: kiírja, hogy még mennyi rögzíthető, de ilyenkor valamiért levágódik BT-ről. Nem találtam beállításokat.

Quick response: itt a QR-kód az appjához, amit a telefonra kell tenni. Később szó lesz róla.

Stopper: semmi különlegesre ne számítsatok, csak az alap funkciók.

Számológép: négy alapműveletre jó csak.

Beállítások: BT (ki/be, láthatóság, név), óra (ébresztéskor megjelenő kép, időszinkronizálás telóval), hang (értesítés típusa, válogatás a különféle karácsonyi dalokra emlékeztető gagyi kínai csilingelések között), hangerő (multimédia, csörgés, értesítés), kijelző (háttérkép, menüelrendezés, fényerő, ébrenlét ideje), mozgások (flip-to-kuss bejövő hívásokra és riasztásokra, ébresztő gesztus, rázással hívásfelvétel), nemzetközi (automata szinkronizáció, nyelv, név kijelzés), appok (majd a telefonos appból lehet néhány plusz óra kinézetet, meg egy Yahoo weathert felrakni), reset, eszközről (mindenféle nevek, verziószámok, dátumok).

Nos, ezzel a listával végére is értem a funkciók felsorolásának, jöhet az app. Az említett QR-kód egy bizonyos Fundo Wear nevű applikációhoz vezet, ami nem is olyan tré, mint vártam. Kérte, hogy regisztráljak hozzájuk, gondolom felhőbe akarta tölteni a mindenféle adatomat, megengedtem neki. Rólam már úgyis tudnak mindent a kínaiak.

Elindítva és bejelentkezve (spambe kaphatjátok a visszaigazoló e-mailt!) a Home képernyőn általános adatokat láthatunk a futkározással és alvással kapcsolatban. Majd töltögetek még fel képeket a mappába, de hóban nincs kedvem futni menni. Az adatoknak kell némi idő, amíg szinkronizálódnak, de mire kifújjuk magunkat egy kiadós futás után, már csekkolhatjuk is a mindenféle skálákat, amik összehasonlítják az előző eredményekkel az aktuálisat, megnézhetjük a history minden elemét, az alvással ugyanez eljátszható. Ha mértünk pulzust, azt mutatja a saját menüje, de ha kínaiak lennénk, akkor akár az ezt az appot használó haverokat is megkereshetnénk, feltölthetnénk az adatainkat, másokhoz viszonyíthatnánk magunkat, satöbbi. az az erős benyomásom támadt, hogy kint ezt rettentő sokan használhatják. Kényszerített szinkronizálásra is rábírhatjuk az appot, módosíthatjuk a személyes, SOS, értesítési beállításokat, innen rakhatjuk fel azt a pár plusz appot, ami elérhető, és módosíthatjuk a célértékeket, ami a sportot illeti.

Képek a szoftverről

Konklúzsön és egy plusz érv

Intenzív, de nem túlzott használattal, folyamatos BT szinkronizációval 2-3 napot bír ki kábé az óra. Sajnálatos, hogy ha nem akarom, hogy a telefonos hanghívások ezen a kis retek hangszórón bonyolódjanak, és kikapcsolom telefonon ezt a funkciót az Android BT menüben, akkor egyszerűen ledobja az órát. Ezt csinálta a Blitzwolf is. Nem tudom, hogy én vagyok-e a béna, vagy a gyártó ilyen tré. Ez egy roppant idegesítő dolog, de ettől eltekintve (és főként a telefonos app miatt!) elég meggyőző készülék. Kismillió beállítási lehetőség, pulzusmérés, egy remekül használható, és kifejezetten igényes, angol nyelvű telefonos applikáció a sportteljesítmények és más egyebek számon tartására és igény szerint publikálására, hangulatos, és menő témák, cserélhető kinézetek/órák, stb.

Minőségi (mint összeszerelési és támogatási) és használhatósági szempontból tökéletesen elégedett vagyok, bár ez a hangszórós dolog elég retek, és nem tudom egyelőre, hogyan lehetne megoldani. Ha valaki még vacillál, hogy megvegye-e, akkor mondok egy plusz érvet egy sortsztori formájában. Az elején ugye emlegettem, hogy valami történt vele, amire nem számítottam.

Még csak 3 napos volt, amikor megszokásból, annak rendje és módja szerint elvittem fürdeni. Egy egyszerű Casio órát hordok amúgy, ami már elég sok mindent látott, jó régi barátom. Na, elfelejtettem, hogy nem ő van rajtam. Éppen a hajamat készültem bevizezni, és ahogy odanyúlok, látom, hogy egy fekete féltégla van a kezemen, és éppen folyik a képernyőjén a víz. A másodperc tizedrésze alatt átgondoltam az előző három életemet, majd egy kvantumszámítógépnek megfelelő sebességgel mérlegeltem, hogy mekkora esélyem lehet még rá, hogy bekapcsoljon. Mikor kijött a végeredmény megközelítőleg 0.0001-re, akkor sem csökkent a lelkesedésem és folyó víz mellett ugrottam ki a zuhany alól, egy kisebb tónak megfelelő mennyiségű vizet helyezve át a padlóra. Amennyi eszem van, rögtön elkezdtem gesztusmozdulattal felébreszteni, de csak zümmögött, meg néha felvillant, meg ki-be kapcsolgatott. Gyorsan megtöröltem, és száraz helyre tettem. Befejeztem a fürdést, aztán bevittem a szobába, hogy egy utolsó próbát tegyek, és vagy hagyjam, vagy szétszereljem. Utóbbi lett a sorsa, itt vannak a képek róla. Beázott a kijelző, nem akart bekapcsolni, aztán magától bekapcsolt, meg mindenféle ökörséget csinált. Erre mérnöki megoldásként fogtam egy Lileng-816 típusú USB ventit, és egész éjszakára ráállítottam. Mi ez, ha nem idill? Reggel megnéztem, és vágod, működött! Semmi baja nem volt az órának, attól eltekintve, hogy az elpárolgott vízmennyiségtől bepenészedtek kábé a falak. Amúgy viccen kívül annyi víz volt benne szétcsavarozáskor is, amennyi rám nem jött összesen zuhanyzás közben. Jó, a kijelző kicsit foltos volt, azt hittem, hogy az úgy is marad, és hagytam is az egészet a francba, de amikor megint átjött piázni a Csabi és megnézte az órát, már semmi nem látszott rajta. Teljesen megjavult. Nem is értem. Túlélésből csillagos ötös.

Képek szétberhelve

Ha most már esetleg úgy érzitek, hogy megérett a vásárlásra, ITT megtehetitek, innen jött az enyém is.

Uff.