Xiaomi Redmi 4X okostelefon teszt – Kicsiben is nagymenő

Xiaomi Redmi 4X

A Xiaomi Redmi 4X a gyártó sokadik variánsa ugyanarra a témára, egy picikét megváltoztatva az alapkoncepciót. Szerencsére ennél a telefonnál is eltalálták az ideális mixet, ez a 4 GB RAM-ot 64 GB ROM-ot felvonultató hardver viszont a kisebb kezűeknek kedvez 5 inch-es kijelzőjével. Akinek a Redmi Note 4 vagy Note 4X ismerős, az ebben a készülékben sem fog csalódni, csak éppen kevesebbet fog fizetni, hiszen a kisebb tesó még annyiba sem  kerül, ami jelen esetben 45.000 forintot jelent.

A Xiaomi Redmi 4X kicsomagolása

Tartozom egy vallomással, a Xiaomi Redmi 4X mellett vettem egy Note 4-et is, ami nagyon hasonló ehhez a telefonhoz, csak fél inch-el nagyobb és processzorban erősebb, mint a mai tesztalany. Nem nehéz kitalálni, hogy az egyiket magamnak, a másikat barátnőmnek vettem, a küszöbérték pedig 100.000 forint volt, ebbe kellett mindkét eszköznek beleférnie, amivel nagyjából egy átlagember ma Magyarországon gazdálkodik. Ezt viszont mindenképpen le kellett írnom, hogy lássátok, hogyan gondolkodik a cikkíró, és miért választ egy Xiaomit a középkategória aljáról-közepéről.

Ennek függvényében nagyjából azt kaptam, amire számítottam, és ez különösen igaz a csomagolásra, amiről egy picit Kazimir Malevics az Absztrakció végpontjai című képei jutottak eszembe. Vagyis fehér alapon fehér felirat jelezné a telefon típusát – 4X – de ez gyakorlatilag láthatatlan, a leginformatívabb egy matrica, ami a konfiguráció főbb adatait hirdeti: 4 GB RAM, 64 GB ROM. Alul pedig ugyanez pepitában kínaiul, és nagyjából ennyi amit a doboz számunkra elárul.

Belül ugyanez folytatódik, minimál nem EU töltő, micro USB kábel, SIM tű, leírás kínaiul és a fekete telefon, egy jellegtelen fehér keretben. Most mindenki tegye a szívére a kezét és mondja azt, hogy egy szebb csomagolásért fizetett volna mondjuk 3-5000 forinttal többet? Én biztosan nem.

A mobilt kivéve és kézbe fogva a masszivitás tűnik fel, de az 5 inch-es készülékek esetében egyébként sincs túl nagy erőkar, amit csavargatni lehet. Egy minimális ropogás hallható ha teljesen a fülemhez nyomom és izomból megtekerem, de más nem, jól összerakták a Xiaomi Redmi 4X-et. Öt szín közül választhatunk, rózsaszín, fekete, pezsgő ezüst és arany és sima arany de ez utóbbi a diszkrétebb fajtából, tehát aki jampizni akar, az a pinket válassza, mert az a legordenárébb.

A burkolat alumínium, pedig sokszor pont ezen spórolnak a gyártók, és megkapjuk a műanyagnak kinéző kamu fémet. A fronton felül figyel a selfie kamera és a mikrofon, alul pedig a félig láthatatlan fizikai gombok, amik gyakorlatilag megegyeznek az utód termékkel, a Redmi Note 5A nyomkodóival. Én ezt a megoldást sokkal jobban szeretem, mint a virtuális menüt, ami le tud fagyni, illetve az idétlen frontális ujjlenyomatolvasót is a hátlapra telepítették, amit százszor kényelmesebben és megbízhatóban lehet használni. Alul bújik meg a fehér értesítési LED is, ami még egy picit hozzátesz a diszkrét összképhez.

Az alsó részen rejtőzik a micro USB port, vagyis a nagyon új gyorstöltéseket a telefon nem ismeri, míg a hátlapon a diszkrét MI logót leszámítva csak a már említett ujjlenyomat olvasót, a kamerát és a LED vakut vonultatja fel a Xiaomi Redmi 4X. Jobb oldalt a tipikus, háromgombos telefonok kiosztásának megfelelően alul a bekapcsoló, felül pedig a halkító-hangosító gombokat találjuk meg, az átlagosnál jobb összerakottsági érzettel. Ez a visszafogottság melletti minőség minden más területen is végigkíséri a telefont, villogni nem lehet vele, de jó eséllyel nem is törjük majd ketté egy rosszabb pillanatunkban, amikor a tizedik szoftverhiba miatt elborul az agyunk.

Tesztüzem

A hardver részt viszonylag egyszerűen le lehet tudni, a legkisebb Snapdragon processzor legerősebb változata, a nyolcmagos  435-ös dolgozik, 4 GB RAM és 64 GB ROM mellett.  Természetesen vannak olcsóbb 3/32-es, illetve 2/16-os variánsok is. Ez lépésenként 8-9.000 forintot, vagyis havonta kevesebb mint 1.000 forintot kell beinvesztálnunk, mondjuk 1-2 év plusz használatért, tehát amennyiben szükségünk van a plusz teljesítményre, vagy hosszabb időre tervezünk, vegyük meg azt a variánst ami a tesztben szerepel.

GPU fronton egy Adreno 505 dolgozik, ami azért nem egy játékos nindzsa, de tisztességgel elfuttat mindent, leszámítva a legdurvább játékokat, mint például az Injustice sorozatot. A trükk ott van, hogy a kijelző felbontása csak 1280×720 pixel, vagyis ez egy HD kijelző, ezért lényegesen kevesebb képponttal kell birkóznia a chipnek, mint a Full HD kijelzők esetében. Ezzel gyakorlatilag nullára sikerült redukálni a szaggatást, cserébe hosszabb töltési időket kapunk, ami azért tud idegesítő lenni. Ennek ellenére nem hiszem, hogy aki ezt a készüléket választja, az ezt meglepetésként fogja érni, lévén ritkán használjuk játékra, bármi másra pedig tökéletesen alkalmas.

A benchmark teszteken ez azért olyan nagyon durván nem látszik, Antutuban 45.600 lesz a jutalmunk, míg az T-Rex teszten 16 FPS lesz az eredmény ami szerintem megállja a helyét a konkurenciával szemben is. Nem kell ezeket a számokat túlgondolni, pénisz méregetésre nem jó, ahhoz, hogy meg lassúnak érezzük, nem elég alacsony.

Ez a MIUI “bőrnek” nagyban köszönhető, hiszen az Android 6.0.1-re épülő 8.5-ös felület rendkívül gördülékenyen fut,  ötször annyi beállítás között tobzódhatunk, és szerintem még szebb is, mint az alap operációs rendszer ikonjai. A másik dolog a frissítés, amit az évek alapján nyugodtan mondhatunk rendszeresnek, a bekapcsolás után például egyből leugrott másfél Gigabyte-nyi csomag.

Kiegészítés: egyik kedves olvasónk jelezte, hogy augusztus végén megjelent a MIUI 9-es, és elvileg a Redmi 4 széria is meg fogja kapni frissítésként, de nem biztos hogy OTA  – on the air – formában. Köszönjük az információkat.

Mivel a Xiaomi Redmi 4X egy régebbi modell – hiszen a sarkát tapossák a Redmi 5 variánsok – ezért már sok róla a tapasztalat, megbízható, a telefonok Toyotája, cserébe nem is kapunk agyérgörcsöt egy random felugró kínai ablak miatt, nem kell ROM-okat telepíteni, meg felmókolni a Play store-t, ez egy international ROM, magyar nyelvvel, gyárilag az összes értelmes applikációval, amire szükségünk van. Érdemes azért feltelepítenünk egy vírusirtót, illetve minden programot kukáznunk, amire nincs szükségünk, vagy nem tudjuk mit csinál, és a végén minimális ráfordítással kapunk egy tiszta, a MIUI miatt jól működő, gyors rendszert.

Az akkumulátor és a Snapdragon széria összeházasítása az egyik, ha nem a legfontosabb érv, ami miatt ezt a telefont választják az emberek. A 4100 milliamperórás kapacitás egy 5 inch-es telefonban meglehetősen ritka, a 435-ös processzor pedig egy éhező művész, lehet hogy fényt eszik, de iszonyatosan sokáig bírja, az átlagosnál lazább felhasználás mellett simán elmegy 3-4 napot.Ezt egyetlen MTK processzor sem tudta eddig, és akinek nem kell a Paks 2 szerű teljesítmény az a mindennapokban, az sokkal jobban jár a Qualcomm termékével, mint a Mediatek központi egységeivel. Nem mellesleg az összes OTG képes kütyü remekül szokott működni a Snapdragonos telefonokkal, na ez az ami nem mondható el egy MTK-val szerelt mobilokról.

A kijelzőről túl sok mindent nem érdemes elmondani, a betekintési szögek jók, viszonylag nagy fényerővel rendelkezik, cserébe viszont tükröződik, de a napsütést egy matt fóliával harcképtelenné tehetjük. A kapacitív IPS-LCD megjelenítő gyártóját nem találtam meg, de annyira nem is lényeges, hiszen a mindennapi használatban remekül teszi a dolgát, aki pedig esetleg a hidegebb vagy a melegebb árnyalatokat szereti, az a MIUI alatt ezen is állíthat. A kontúrok jók, de semmiképpen nem nevezném szuper élesnek. Az érintésérzékenység remek, kellemesen rezeg ha hozzá nyúlunk, és akár polipok is zongorázhatnak rajta, lévén kezel vagy 10 ujjat. Az 5 inch miatt viszont egykezes használathoz sem nagyon kell fogást váltani, illetve a kisebb praczlival rendelkezőknek – például a nőknek – alapból ez a kényelmes. A funkciót a középső és a bal oldali gomb végigsimításával lehet aktiválni.

A Snapdragonos SoC-k mellé általában sok szenzort szoktak tokozni, és ezek jellemzően jól is működnek. Régebben mindig meglepődtem, hogy például van pedometer – amivel a mozgásunkat követhetjük nyomon -, és természetesen a szokásos mérőeszközöket sem kell nélkülöznünk. Használhatjuk virtuális valósághoz a giroszkópot, navigáláshoz a GPS-t, vagy éppen túrázáshoz az iránytűt, ezek ráadásul jól is működnek. Az ujjlenyomat olvasó és az infra port pedig egyáltalán nem általános a középkategóriában, szóval akár a TV távirányítót is eldobhatjuk a Xiaomi Redmi 4X mellett.

A WiFi sajnos csak 2.4 GHZ-en kommunikál, és abból is csak az n-es szabványt ismeri, a Bluetooth viszont 4.2-es, de ebben ma már semmi extra nincs, inkább csak átlagosnak mondanám. A tesztpéldány a Vodafone-osok vesszőparipáját, a B20-as LTE sávot sem tudja, amit viszonylag könnyű ellentételeznie annak, akinek két SIM kártyája van különböző szolgáltatóktól, a telefon ugyanis dual-SIM-es. Micro és nano mérettel operálhatunk, de ez egyben a TF kártya helye is, amelyből 128 Gigabye-tal bővíthetjük a már így is igen bőséges 64 GB-os háttértárat. Akinek mégis hiányozna a B20, annak ajánljuk a 3/32 GB-os global verziót, ami ismeri ezt a frekvenciát is, ráadásul még olcsóbb is, 35.000 forintért kapható.

Ez utóbbi egyébként kifejezetten gyors, 282/213 Megabyte szekvenciális olvasást és írást mértem, ami simán veri a sokkal újabb telefonokat, például a Maze Alpha-t, a Bluboo S1-et, de az utód Redmi Note 5A-t is. Vagyis a rendszer sebességérzetéhez nemcsak a szoftver jól optimalizáltsága tesz hozzá, de a gyors háttértár is, ezért a Xiaomi Redmi 4X teljesítményét ne üssük agyon egy lassú SD kártyával.

A hang több szempontból is rendben van, az egyik, hogy mivel Xiaomi, kezeli a gyártó füleseit, így én is egyből bekapcsoltam a Xiaomi In-ear Pro “tuningolását”, és hallgattam a fülesemen keresztül a muzsikát. Mivel mostanában a csapból is a Bodzavirág folyik, ezért a “Tóth Gabi editionnel” teszteltem a kihangosított telefont. A magas és közép tartományt nagyon szépen tisztán szólaltatja meg, nem beszélve arról hogy iszonyatosan hangos is. A mélyek már nem ilyen erősek, valahol elvesznek a kút mélyén, de még így is sokkal jobb, mint a telefonok 90%-a. A beszédhangok is rendben vannak, bár kihangosítva lehetne a Redmi 4X hangosabb. Hanghibára senki nem panaszkodott, és a közelségérzékelés sem akart önálló életet élni.

A Az f/2 apertúrájú, Samsung S5K3L8 13 Megapixeles kamera képességei magasan felülmúlták a várakozásaimat. Én még 45.000 forintos telefonban ilyen minőségű képeket nem láttam, a konkurenciát nevetve maga mögé utasítja. Ez persze nem azt jelenti, hogy kidobhatjuk a DSLR gépünket, de a lehetőségekhez képest a tartalom éles, nagyon jók a kontúrok, alig zajosodik, kiváló a részletesség – például a lila virág előtti üvegablakon látszik a por – ráadásul a hátteret is nagyon szépen el lehet mosni, makró jellegű képeket készítve.

De ami a legjobban tetszett, az a színhűség, remek élénk színeket ad vissza, amik ráadásul meglehetősen közel állnak a valósághoz. Nem mondom, hogy nem lehet tönkre vágni a látványt, például nappal szemben eléggé kiégnek a felvételek, de ez más kamerákra is igaz.

A videókra nagyjából ugyanez igaz, ami közel van, az tényleg éles, ami viszont egy picit messzebb, azon látszik, hogy ráférne még némi “felbontás”. A rezgéseket pedig szépen ki lehet venni egy jobb gimballal, például a remek Zhiyun Smooth Q-val, amit a videóban is használtam.

Néha a kamera kivakul a hirtelen fénymennyiség változásoktól, ahogyan a sötét részből – vagy árnyékból – kilépünk a világosba, vagy a testünkkel kitakarjuk az optikát. A színek itt is elég jók, legalábbis ebben az alsó-közép kategóriában, már ha lehet ilyen mondani egy telefonnál.

A felbontás a szokásos 1080p, csinálhatunk timelapset, míg a fényképezésnél van HDR, különböző szűrők, előre definiált fényképezési módok, sőt selfie módban az arcfelismerő arra is kísérletet tesz, hogy megmondja, hány évesek vagyunk, ami nálam 26-45 között véletlenszerűen szórt. A beállítások menüben pedig szénné állítgathatunk mindent, a telítettségtől kezdve a kontraszton át az élességig. Szerintem itt sokkal több mindent nyomkodhatunk végig, mint az alap Androidban, tehát könyveljünk el még egy pluszt a Xiaomi Redmi 4X javára.

 

Összegzés

Lassan az 5 inch-es telefonok kihalnak, pedig nem egy embertől hallottam, hogy az új 5,5 colosak nekik túl nagyok, és jellemzően a nők azok, akik ezzel a mérettel nem boldogulnak. Nem tudom, hogy a Xiaomi Redmi 4X kimondottan nekik készült-e, de gyakorlatilag bárkinek jó választás lehet, aki képes a vezetéknélküli kommunikáció területén kialakult gyengeségeket elviselni.

Minden más viszont nagyon korrekt, nagy háttértárat, sok memóriát, stabil és gördülékeny rendszert kapunk, ami még évekig jó lesz ezzel a konfigurációval. Ráadásul nem a minőségen spóroltak, tehát valószínűleg széthullani sem fog, ez a biztonság pedig bőven megér 45.000 forintot, különösen ha ti is EU express-szel, vám és ÁFA mentesen rendelitek meg. A B20-at is ismerő 3/32 GB-os változatért pedig csak 35.000 forintot kell kicsengetnünk, és szintén elérhető rá az EU Express.

ÁTTEKINTÉS
Kijelző
Hardver
Szoftver
Multimédia
Kamera
Adatkommunikáció
Akkumulátor
Összeszerelés, anyagminőség