Írta: Zoltán
1986 nyara – Az első magyar nagydíj megtekintése után jóapám úgy döntött, hogy elviszi a családot Bécsbe, ahol a Mariahilfer Strassén megvásároljuk első saját számítógépünket, egy csillivilli Commodore Plus 4-et. Az odaúton eltökéltem, hogy rábeszélem szüleimet, hogy a csodagép mellé még a Quelle katalógusból ismert Tamya márkájú távirányítós Buggyt is vegyük meg 129 DM-ért. (Tudom, Ausztriában Schilling volt, de a Quelle Németo.-ból érkezett). A Buggy ugyanis olyan mértékben dögös, vagány, és távirányítós volt, hogy arra nincs szó. Lényegében a megtestesült csajozós verdát láttam benne. Sajnos Fater következetes volt, a fejenként 50 USD-nyi keret (még a feketepiacon beszerzett illegális többlettel is) pedig szűkös. Így a C= Plus4, a ~300 szelet Ritter Sport csoki, úgy 60 óriási és gagyisztikus divatkaróra és a 4-5 karton Limara dezodor mellé végül nem került RC Buggy a Lada csomagtartójába.
31 eseménytelen év elröppent, majd a postás becsöngetett a gyerekkorom óta dédelgetett, és végül az Ebay Australiatól megrendelt WL Toys A959 tipusú RC Buggyval. Azért Ausztrál eBay, mert ott csak 56 Ausztrál Dollár volt az ára (11e Ft), nem 80-130 AUD (28-30e Ft) mint minden más helyen. Az óriási doboz számomra teljesen érthetetlen módon egy Cseh címről érkezett alig 3 héttel a megrendelés után, tökéletesen sértetlen állapotban. Kibontottam, még azon sem akadtam fenn, hogy így nem kellett vámot sem fizetnem utána, pedig az az egyik kedvenc elfoglaltságom.
Találtam a dobozban egy pillekönnyű, töltöttségjelzős (vörös/zöld) leddel ellátott 750 mAH-s, spéci csatlakozós töltőt, egy távirányítót, és magát a verdát, amit a 35 km/h-s végsebesség mellett az első olyan RC autóként hirdetnek, ami már nem játék, hanem már modell kategóriás. Volt még a dobozban egy A3-nál is nagyobb méretű lap, ami a szénkefementes motortól a teleszkópokon át a legutolsó kerékanyáig minden alkatrész azonosítószáma szerepel. Így bármelyik alkatrész külön utánrendelhető.
Az EU-dugvillás töltő egyszerű szerzet, nem nagyon bízom benne, mert rendkívül könnyű. Az akksit 2-3 óra alatt tölti tele 0-ról indulva, amit kicsit sokallok, de cserébe nem melegszik sem a töltő, sem az akksi. Fura módon az akksit rádugva már akkor vörösen világít rajta a töltést jelző led, amikor még nem is dugtam a konnektorba, a töltés befejezését zöld fénnyel ünnepli meg. Szerintem jobb félni, mint megijedni, ezért csak akkor töltök vele, amikor itthon vagyunk. Az akku egyébként kivehető a helyéről, tépőzárral rögzíthető szorítható bele a tálcájába, tehát pótakksikkal egyszerűen megoldható a mókaidő duplázása-triplázása is.
A 2400 mHz-en működő távirányító szerintem kicsit bénácska, nem sugall igazán minőségi érzést. Ilyesmit adnak a 6000 Ft-os Tescos szettekhez is, 3 AA elemmel működik. Van rajta mindkét irányba kb 90°-kal elforgatható, szivaccsal borított kormány, és bal kézzel kezelhető, fokozatmentes húzható-tolható ravasszal szerelt gázkar. A bekapcsoló gomb mellett ott a teljesítményszabályzó nyomógomb, ami nyomásra négy fokozatban állítja a teljesítményt. A legalacsonyabb fokozat kipörgő kerekektől szinte teljesen mentes indulást és elég alacsony végsebességet kínál. Ez amolyan tanulófokozat. A maradék három egyre agresszívabb gyorsulást, és nagyobb végsebességet kínál, szóval a gyártó valóban gondolt a belépő RC modellezőkre. A tesztek alapján a hatótáv 70-100 méter között van a szabadban, sajnos ezt én még nem tudtam tesztelni. De vételi gondot 7-8 méterről 3 téglafalon át sem tapasztaltam, ez mindenképp bíztató.
Az autó két színben elérhető, én a vörös-fekete-szürke kombó helyett a Zöld-fekete-fehéret rendeltem, mert ez dögösebbnek tűnt a fotókon. Az egész szerkezet 70-80 deka lehet, ebből a hártyavékony, de csavarodásnak és ütésnek ellenálló tejfölösdoboznál is vékonyabb “karosszéria” mérhetetlenül alacsony tömegű. Úgy érzem, hogy elfelejtettek neki a térfogathoz tömeget is tervezni. Az alatta lévő gépészethez elől-hátul egy-egy kis csap (sasszeg?) kioldása után férünk. Ezek elég erősek, és hullámos az egyik oldaluk, így nem tudnak kirázódni a helyükről. A sötétben mókázás érdekében barkácsoltam egy 2032-es gombelemből, a hozzá való elemtartóból, egy mini kapcsolóból meg egy RGB led diódából álló ‘villogót’ amit rácelluxoztam a kasztni tetejére. A gyerekeim imádják, és valóban mókás látvány a fényjátékkal közeledő járgány. Nem mellesleg az előre világító diódára nézve mindig tudom, merre áll éppen a kocsi orra.
Az autó gumijai Buggyra jellemzően tüskések, és puhák. Elméletileg alacsony sebességnél nagy tapadást, nagy sebességnél minimális surlódást biztosítanak. A futómű minden keréken a többitől teljesen függetlenül működik, így minden pillanatban a többitől függetlenül tud hajtani a talajhoz érő kerekek mindegyike. A futómű keménységét is külön-külön lehet állítani mindegyik rugónál, majd próbálgatom hogy ennek mi a haszna.
A kasztnit leszedve elénktárul a motor, az akku és az elektronika a kábelezéssel együtt. Elől ez a kábelezés és a kormányszervó található a jobb oldalon, a vezérlőelektronika és a ki-be kapcsoló pedig a bal oldalon. A motor elég nagy áramot vehet fel, mert olyan szigetelt gyorscsatlakozói vannak, amiket 230V-os eszközökben szokás használni. A hátsó kerekek előtt bal oldalon az akku van, ami egyszerű modellezős kivitel, lényegében összekötött és fóliázott AA elemekből áll. a másik oldalon az akkuhoz hasonló súlyú motor található, ívelt alu hűtőborda mögé bújva. Szükség is van erre a hűtőbordára, hiszen a folyamatos kínzás alatt eléggé felhevül a motor, piktogrammok hívják fel a figyelmet arra, hogy ne tapizz, mert füstölni fog az ujjad. a hossztengely mentén középen van elhelyezve az antenna, ami így elég jó rálátásal, vagyis optimális vételi távolsággal rendelkezik.
Az autó kivitele profizmusra vall olyan szempontból is, hogy a kerekek a négy sarkon helyezkednek el, így amikor akadályhoz, vagy falhoz ér az autó, rögtön felkapaszkodik rá. Minden kerék hajtott, így lényegében mindegy, hogy egy papucs, vagy egy fal az akadály, felmászik rá a gép, a falról persze vagy szaltózva, vagy csak simán puffanva esik vissza a talajra. Elég jól viseli a strapát, a bútoroktól, falaktól, széklábaktól kapott pofonok, csak az orrész alsó védőlemezének kályhaezüstös festését tudták bántani, más gondja nincs. Pedig a gyerekek adtak neki pár pofont, és hát én is. 🙁 A ravasszal egyébként odafigyeléssel elég jól adagolható az energia.
A csomagot Január elején kaptam meg, amikor kint heteken át hó volt. A környékünkön azóta is folyamatosan hó és pocsolya váltogatja egymást, így kültéren gyakorlatilag nem tudtam rendesen kipróbálni az autót. Egyszer a megfagyott hóval borított udvaron ralliztam vele egyet, ami nagyon mókás volt. Viszont a -10°C és a forró motorra olvadó jeges cucc egyre csökkenő teljesítményt, majd teljes leállást eredményezett. Ez alapján azt tudom mondani, hogy kültéren csak száraz időben szabad használni a járgányt. Beltéren viszont a csempén kipörög mind a négy kerék, miután 4*4-es autóról beszélünk. A végsebesség elérésére egy normál lakásban nincs hely, pedig a szőnyegről indulva puskagolyóként lő ki az autó. Hihetetlen, rendesen ijesztő tempóban kb másfél másodperc alatt száguld el a ház 10 méterrel távolabbi végébe, ahol általában egy csattanással lassul le, vagy van hogy felmászik a falra. Rendszeresen driftelek vele az étkező 3*4 méteres, bútoroktól mentes részén, de nagyon észnél kell lenni. Egy tizedmásodperccel hosszabban tartott gáz, és már mászik is fel a falra a kocsi. A gyerekeim egyszerűen nem tudják időben megállítani egy kövér gáz után, én meg sajnálnám ha leamortizálnák a 30 éves álmomat. A gyerekek digitális üzemmódját beltéren alkalmazva nem jósolok hosszú életet a gépnek. Tökig gáz után 0,4 másodperccell Úgy lapul fel a gép a falra, mint aki beszólt Chuck Norrisnak. Veszett egy dög. Szinte alkalmatlan beltéri használatra, ezért nagyon várom már a jó időt hogy odakint is megrángassam a bajszát. Azért készítettem számotokra egy videót, amiben jól látható a viselkedése alacsony tapadást nyújtó csempén, szűk térben.
Akciókamera hiányában ráeszkábáltam egy régi Canon A400-as kamerát, amivel road movie-t vettem fel az ágy alatt száguldva, a konyha és az étkező széklábai között flakonokat borogatva, meg a kutyát üldözve. Nagyon-nagyon poénos. (A felvételt nem publikálom, mert csúnyán beszélő feleséget, síró gyereket, és beszart kutyát is tartalmaz.) A kamera olyan 30-40 deka lehet, dögnehéz. Az autó nem panaszkodott miatta, bár sokkal borulékonyabbá vált a magasra került súlypont miatt. Már rendeltem egy 720p-s akciókamerát, mert az sokkal könnyebb, és jobb minőségű filmet is vesz majd fel.
Röviden az összegzés: A gyerekkori C= Plus4-es remek választás volt, de nem értem, hogy bírtam ki az elmúlt 3 évtizedet buggy nélkül… A drónok valahogy értelmetlennek tűnnek számomra. A mini helikopterek sem nagyon jöttek be, az RC csónakoknak pedig nem látom szükségét, de a buggy, az kell. Mert kell, és kész! Imádom. Lenyűgöző a gyorsulása, a sebessége, a gázreakciói, a stabilitása. Olyan mint egy kiskutya, követeli hogy játssz vele, és sose hagyd abba. A mini RC autókat is szerettem, meg a gyerekeim csizma méretű RC pickupjaival is elszórakoztam néha, de azok csak játékok. Ez viszont egyértelműen valami több. Még nem modell, de már sokkal több mint játék. Ugratni, száguldozni, bolondozni hív, és csak a 8-12 perc közötti, igen szűkös üzemidő vet véget a mókának. Van hely nagyobb akksinak, szóval van megoldás erre is. Más hibája nincs. 11000 Ft-ért kihagyhatatlan vételnek tartom, de 20e-et is simán megér ez a kis autó.
Nem publikus, de időgép üzemmódja is van. Engem visszavarázsolt a gyerekkoromba…
