WLtoys 18628 távirányítós autó teszt – Zöld trabant, motor nélkül

WLtoys 18628

A WLtoys 18628 ránézésre meglehetősen brutális szerkezet, hat hajtott kerék, LED lámpák, és a szokásos, a gyártóra jellemző zöld fényezés teszi eltéveszthetetlenné a gépet. Ezeket a szörnyeket hívják angolul „crawlernek”, egy olyan járműnek, ami minden akadályt leküzd. Ha ez igaz, nettó 13.100 forintért nem is tűnik rossz ajánlatnak.

Kicsomagolás

A doboz nagyon hasonlít a WLtoys többi termékéhez, próbál nagyon keménynek kinézni. Szerintem ez a dizájn alapvetően rendben van, nézzen ki dögösen, mégiscsak egy sárban csapató, dízelzabáló szörnyet kell imitálnia. Egyéb fontos információkat is megtudhatunk az egyébként nem kicsi csomagolásról, például létezik még egy másik karosszéria verzió, a 18629, de a belsejük ugyanaz.

Az első intő jelet – és tulajdonképpen azt, hogy kinek is szánták a terméket – a doboz bal alsó sarkában találhatjuk meg, az életkor besorolása 8+, vagyis ez tulajdonképpen egy gyermekjáték, kezeljük ekként a terméket.

A hatkerekű szörny mellé kapunk egy távirányítót, egy USB-s töltőkábelt a nikkel-kadmium áramforráshoz, egy nagyon puritán kivitelezésű csavarhúzót és egy leírást, ami meglehetősen kimerítően taglalja a részegységeket. Az USB-s csatlakozóban végződő kábellel bármiről pumpálhatunk energiát az akkumulátorba, ehhez nem kell speciális töltőt vásárolnunk.

A „crawler” tulajdonképpen egy egészen jól összerakott darab, viszonylag jó kidolgozással. Ha azonban megnézzük a teherviselő elemeket, akkor mindenhol műanyagot láthatunk, de a hajtáslánc elemei nem tudnak túl nagy erőt kifejteni, ezért ez nem fog a megbízhatóság rovására menni. A borítás minősége egyáltalán nem rossz, és a grafika is tetszetős egy ilyen árú géphez képest.

Pilótánk a híres “Stig” ül ismét a vezetőfülkében, csak sajnos egy túlméretes sisakot visel, ezért nem látjuk az arcát. Ez is inkább a gyerekjáték érzést erősíti, bár tény, hogy más modelleknél is megtalálható. A jármű tetején két pótkereket találhatunk, de attól azért ne tartsunk, hogy bármelyiket is cserélni kell.

Távirányító

Egy klasszikus 2 csatornás pisztolytávot kapunk a csomagban, amit egy gyerek is könnyedén tud kezelni. A puha szivaccsal burkolt iránytókerék forgatásával tudjuk terelgetni az autót, míg a ravasz előre tolásával fékezhetünk, illetve hátra húzásával adhatunk gázt.

A szerkezet elején találhatunk két potmétert, amivel elméletileg a szervo irányát kellene tudnunk állítani, ahogy minden normális távirányítós autó esetében. A felső a jobbra-balra, míg az alsó az előre-hátra irányokat kellene, hogy finomhangolja, DE – és ilyenkor mindig ezen a kicsiny szócskán van hangsúly – ilyet egyik sem csinál.

Ennek az oka a hihetetlenül egyszerű szervo, amit a géptest oldalában találhatunk, ugyanis egy mechanikus kapcsolóval állíthatjuk be azt, hogy jobbra vagy balra húzzon egy kicsit a futómű. Ezen eléggé meglepődtem, de aztán leesett, miért találhatóak meg mégis ezek a gombok a távon: valószínűleg emiatt a modell miatt nem volt értelme újat tervezni.

Ugyanezt a tézist erősíti, hogy a távirányító felső részénél a tekerő előtt egy matricát találhatunk, ám ez más verziók esetében ennek helye egy négyfunkciós gombot tartalmaz, amivel a már említett funkciót lehet állítgatni.

A kontroller 4db AA méretű szabvány ceruzaelemmel üzemel, míg a hatótávolság egy 80 méter sugarú kör, ami egyáltalán nem mondható kevésnek, gyakorlatilag nem lehet kihasználni. Ennek az oka az, hogy a jármű sebessége nem teszi lehetővé, hogy ezen a távon dinamikusan áthaladjunk a járművel.

Tesztüzem

Ez egy „crawler”, vagyis mindenen kíméletlenül át kell, hogy hajtson, így is indult a teszt. Sajnos ez csak addig tartott, amíg az első 5 másodpercben el nem értem az őrületes 10 kilométeres óránkénti végsebességet. Ezt is csak előre tudja a gép, hátra inkább csak a felére vagy annyira sem képes, ami egy sétáló ember sebességével “vetekszik”.

Az alacsony végsebességben az is szerepet játszik, hogy alulra nem 1 db erős erőforrást, hanem három különálló, egymástól független tengelymotort építettek be. Ezek nem igazán tudják, hogy a többiek mit csinálnak, mindegyik megkapja az áramot és forog, nincs szinkronban a vezérlés, hiszen kardántengely sincs.

Ez sokszor eredményez vicces helyzeteket, például el tudunk úgy akadni, hogy az autó eleje és hátulja felakad egy akadályon, míg a középső két kerék gőzerővel forog. A motorok 130-as szénkefés egységek, amik olyan gyengék, mint amiket jóval kisebb távirányítós autóba szoktak szerelni.

Már a teszt elején tettem magamban egy sommás megállapítást, hogy ez a modell bár 1:18-as méretaránnyal rendelkezik, ami a valós kiterjedését illeti, inkább az 1:12-es méretosztállyal rokon. Készítettem erről néhány képet, az első jármű egy WLtoys A959-es off-road autó, ami valójában 1:18-as, míg az utolsó egy WLtoys 12428-as, egy valós 1:12-es gép. Ehhez képest a mai tesztalany az utóbbival van egy kategóriában, tehát sokkal nagyobb, mint amire számítottam.

Ez egyben azt is jelenti, hogy 380x185x175 milliméteres tárgyat kellene dinamikusan mozgatnia a 3 apró motornak, közös erőátvitel nélkül, ami nyilvánvalóan nem fog sikerülni. Az áramforrást egy 700 milliamperórás, 4,8 V feszültségre képes nikkel-kadmium elempakk adja, ami a műszaki paraméterekben jártas olvasóknál egyből felgyújt egy lámpát, hogy ez bizony nagyon kevés.

Ez a megoldás egyszerűen elavult, olyannyira, hogy a legtöbb, nagy nyomatékú motor már Li-ion vagy Lipo akkumulátorral üzemel. A már említett 12428-as modellnél ugyanez 1500 mAh és 8.4 Volt, így már érthető a sebességben tapasztalható különbség.

A fentiekkel még nem lenne akkora baj, de a szervo – ami a kormánymű állását vezérli – olyan darabos, mint amikor a kidobó emberek ropják a diszkóban a táncot. Nagyjából három állása van, maximum jobb és a bal, illetve a közepe, és ennyi. Így a kanyarodás olyannak érződik, mintha nem is gépi erővel, hanem egy bábjátékos kötelével rángatnánk a hatkerekű szörnyet.

Az érzést tovább erősíti, hogy az irányváltások közben szörnyű nyekergés hallható a kaszniból, amit a szervo hallat, gondolom, az életéért könyörög, és megváltásként várja az akkumulátorok lemerülését. Az üzemidő 10-12 perc, de ennél sokkal többnek érezzük, mert ennél a végsebességnél mintha az idő is lassabban telne. Szerencsére feltölteni sem lehet gyorsabban, ugyanis alig 180 perc után leszünk újra képesek száguldozni a hatkerekű holdjárónkkal.

Nem baj, gondoltam, adok neki egy esélyt, hogy az eddig kialakult rossz képet “brutális erejével” cáfolja meg, vigyük hát ki terepre. Először óvatos duhaj voltam, a közeli meredek, nagyjából 15 fokos utcába vittem ki, ahol mentségére legyen mondva, egészen dinamikusan haladt föl és alá. A padka szegélyét nevetve küzdötte le, többször könnyedén áthaladtam rajta, ebben tényleg segít a hat kerék.

Aztán megpróbáltam bevetni a mély vízbe, de „deus ex machina”, vagyis isteni beavatkozás történt, mert a teszt napján a gondnok lenyírta a kertben a füvet, így ezt az akadályt is sikeresen vette. A közepes meredélyeken még elég simán felmászott, sőt vicces bukfenceket is sikerült vele produkálnom.

Ezt követte valami komolyabb, egy fenyőfa kiálló gyökerein kellett átvergődnie. Egyszer sikerült megakasztanom, ekkor úgy futottam fel rá, hogy az alja mérleghinta módjára felakadt, így nem értek le a kerekei, de ehhez percekig kitartóan kellett nyüstölnöm.

Utolsó próba gyanánt egy kevésbé gondozott füves terepre vittem ki a WLtoys 18628-at, hogy kiderüljön végre, hogy ténylegesen mit tud, illetve beiktattam egy viszonylag mély gödröt is a tesztbe. Öt centi gaz a végét is jelentette a próbának, mert hátramenetben egyáltalán nem tudott megmozdulni, és előre is csak vánszorogva tudott haladni. Nem bírtam idegekkel nézni a szenvedését, ezért nagyjából 5 perc után leállítottam.

A fő probléma az, hogy felnőttként egyáltalán nem élvezet irányítani tesztalanyunkat. Olyan, mintha egy mézbe ragadt csigát akarnánk tologatni egy nagyon érdes betonfelületen, csak ez még egyfolytában nyekereg is. Az a gond, hogy használat közben egyáltalán nem érezzük azt, hogy amit csinálunk az mennyire jó vagy menő, pedig általában az ember ezért vesz távirányítós járműveket. Vegyünk helyette egy drónt, ami százzal repül vagy egy másik modellt, például a 12428-ast.

Összegzés

A WLtoys 18628 meg sem közelítette a várakozásaimat, pedig a műszaki paraméterekből egyértelműen következett volna, hogy ez egy gyerekeknek kitalált játék. A 8+ életkor nem véletlenül van ráírva, de sokkal helyesebb lett volna a 8-tól 14-ig korhatár besorolás. Nekik viszont nagyon nagy élvezet lesz, hogy egy ekkora zöld szörnyet terelgethetnek, mindenki másnak viszont csalódást fog okozni.

Ha csak a technikai részét nézem, akkor a nettó 13.100 forint nem tűnik soknak, de mivel a szállítást is ki kell fizetni, ami plusz 15.600 forint, és jó eséllyel még a fináncokkal is meg kell küzdenünk, ezért ez nem tekinthető jó vételnek. Ennyiért pedig nem érdemes megvenni a 18628-at, de ha újra lesz EU raktárban, akkor azért el lehet gondolkodni rajta.

ÁTTEKINTÉS
Ár/érték