MJX Bugs 5W drón teszt – Frigót nyelt Alien

MJX Bugs 5W

Az MJX Bugs 5W egy igazán érdekes masina, olyan, mintha Dr. Frankeinstein különböző állatokból varrta volna össze. Egy hatalmas póknak néz ki, ami a hasán hordja 1080p kameráját, ami hátul bogártestben folytatódik, itt lakik a GPS, ami a rengeteg elektronikus funkcióért felel, míg a távirányító kagylóként mered elénk, miközben kiírja a repülési adatokat. A látszólagos összevisszaság mégis egy életképes drónt eredményez, amelyet most áfa- és vámmentes szállítással, 55.000 forint körül vihetünk haza.

Árukeresőt fejlesztünk!Vásárlás előtt kattintsd meg az Itt megvásárolható gombot, így ingyenesen támogatod a fejlesztést. Részletek >>

MJX Bugs 5W drón kicsomagolása

A dróntervezés legalább olyan behatárolt műfaj, mintegy akciókamera megrajzolása, a grafikusok viszonylag ritkán tudnak egy téglatestből csavaros kúpot kihozni. A quadkoptereknél is adott a négy kar, a leszállóláb, na meg a kamera, ebből fiam maximum fogpiszkáló lesz, ha el nem ba…

 

Szóval meglehetősen bonyolult egy ilyen jellegű eszközt túldizájnolni, de most kivételesen az MJX Bugs 5W esetében sikerült, ami már a fekete dobozon terpeszkedő képen is mellbevágónak hat. Élőben pedig még inkább, nehéz eldönteni, hogy egy űrlénnyel van dolgunk, ami lenyelt egy hűtőszekrényt, esetleg a Battlestar Galactica Cylonjai keltek életre, vagy egy hatalmas tarantula pókra szerelt fel valaki négy légcsavart. Szépnek nem mondanám, de mindenképpen érdekes és merész a forma.

 

A drón mellé a szokásos dolgokat pakolták a csomagolásba: távirányító, akkumulátor, propeller szett, töltő, leírás, szerszámok, mobiltartó és az elmaradhatatlan MJX Bugs 5W matrica. Az áramforrás viccesen a gép fenekében, egy zacskóban! található, olyan mintha valaki bepelenkázta volna, jó tróger megoldás a szigetelésre. A műanyagok elmennek, de látszik, hogy a Bugs 2W-hez képest a gyártó lejjebb pozicionálta a modellt.

 

A hason figyel az egytengelyes, motoros gimballal állítható kamera, a hátoldalán található a micro SD kártya bemenet, ide kell elhelyeznünk az adattárolót. A távirányítóra szereljük fel a mobil tartót, ami elég nagyra kihúzható, hogy bármilyen eszköz beleférjen, sőt túlzottan is, hiszen ki tudjuk akasztani, újabb minimális gagyiság az összképben. A 4 db AA elem nem a csomag része, ezt ne felejtsük el a kontroller hátoldalán található tartóba betenni.

 

MJX Bugs 5W drón tesztje

A modell jóval kisebb, mint amit vártam, ami mindig kétélű fegyver. Könnyebb hordozni, de jobban elviszik az áramlatok, ami ebben a szélcsendes 36 fokban egyáltalán nem fenyegetett. Az üzemideje nagyon hasonló a Bugs 2W / Bugs 3 duóhoz, az 1.800 mAh-s akkumulátort 15-18 percig tartja a gépet életben.

Érdekesség, hogy egy keret segítségével USB-ről tölthető, ami tök jó dolog lenne, ha nem tartana vagy 4 órán át a dolog. Az akkumulátort egy kis klamnival kell fixálnunk, a gép egyből áram alá kerül, nincs ki- és bekapcsoló gomb, ezért mielőtt ilyesmit teszünk, töltsük le a Bugs Go applikációt és kapcsoljuk be a távirányítót.

Ez utóbbit érdemes egyébként is áttanulmányozni, bár bizonyos szempontból fölösleges, mert a használata megdöbbentően egyszerű, illetve a funkciókat az alkalmazás felületéről is elérhetjük. Vész esetére – például ha lefagy az app – viszont majdnem minden lehetőséget gombra is kitettek, szaladjunk ezeken végig.

Bal felül láthatjuk az automatikus fel- és leszállást, ez nagyjából ugyanazt csinálja, mint a bal irányítókar. Mellette vörös gombbal az indítást és a leállítást egy személyben elvégző kapcsoló rövid nyomásra felpörgeti, hosszú nyomásra leállítja a motorokat, akár a levegőben is. Jobb oldalt látjuk az RTH-t, vagyis az automatikus kiinduló pontra visszatérésért felelős funkció piktogramját, tőle jobbra a kép és videó készítésért felelős “button” kapott helyet, itt is a hosszú-rövid kombinációval válthatunk.

Középen az irányító karok között trim csúszkákat helyeztek el, míg bal alul a GPS és a sima magasságtartó mód – amit valamiért Gesture-nek hívnak, pedig gesztusvezérlésről ez a gép biztosan nem hallott -, míg jobb oldalon a headless mód aktiválásáért felelős barázdált felületet lelhetjük fel. Persze mindenféle egyéb kombinációt lehet még alkalmazni, például felcserélhetjük az irányítókarok funkcióit – Mode1 és Mode2 – illetve kalibrálhatjuk a dolgokat, ezekről bővebben a leírás tájékoztat.

 

A legalsó sáv rejti a csíkszerű LCD kijelzőt, ahol a telemetria adatokat olvashatjuk le, magasság, távolság, műholdak száma, töltöttség, milyen módban repül a gép és hasonlók. Korlátozott RSSI – távolságfigyelés – és LVW – alacsony akkufeszültség riasztás – is szerepel a repertoáron, ami ebben a kategóriában igazán megsüvegelendő. Az antennákat érdekes módon nem tudjuk magunk felé dönteni, pedig az lenne az igazán jó pozíció, hagyjuk inkább egyenesen kihajtva.

A fentiekből látszik, hogy egy tonnányi elektronikus lehetőség támaszkodik az MJX Bugs 5W drón GPS moduljára, ami tulajdonképpen hozza a kategória átlagot, bár egyes opciók még ma is ritkaságszámba mennek a 45-50.000 forintos ársávban:

  • automatikus fel- és leszállás
  • GPS és magasságtartó mód
  • követés
  • panoráma mód
  • headless mód
  • automatikus visszatérés
  • útvonalrepülés
  • geofence (elektronikus távolsági és magassági korlát)

Mint látható, jól kitömték a gépet elektronikus szolgáltatásokkal, amelyeket az applikációból is elindíthatunk. A Bugs Go program változott, már nem az a buta, semmire sem jó FPV előnézetes élőkép, mint az MJX Bugs 2W esetében volt, ami jelentős előrelépés. Szerintem a menürendszert a Hubsan H501 Air-től bugázták, ők meg a DJI-tól, szóval tulajdonképpen egy köbgyök alatti DJI szoftver jutott nekünk. Poénból elindítottam úgyis, hogy nem a megfelelő modellt választottam ki a nyitóképernyőn, így is működik, csak nem érjük el az új funkciókat.

Nem hozsannáznám túl az alkalmazást, lévén minden iszonyatosan magától értetődik, felül a repülési adatok, bal oldalt az elektronikus funkciók, jobbra a kamera és útvonalrepülés, nagyjából ezt kell tudnunk. A beállítások menüben jelölhetjük ki a geofence-t, illetve azt, hogy mekkora rádiuszban írja le a köreit panoráma módban a drón, mást nem is állíthatunk be, ez azért nem a DJI Mavic Air.

Egy fontos dolgot viszont tud, visszajelezni a szenzorok állapotát, ami azért fontos, mert minden akkumulátorcserénél meg kell csinálnunk a “compass dance-nek” nevezett rituálét, vagyis horizontálisan és vízszintesen forgatni a drónt. Ez bekalibrálja az iránytűt, így fog stabilan repülni a gép.

Cserébe viszont nem fagyott az alkalmazás, és leszámítva az útvonalrepülést, minden prímán működött, ez utóbbit viszont nem tudtam életre kelteni. Hiába váltottam át bal alul a térképre élőképről, mindig eldobta a kijelölt útvonalat, gyanítom, hogy a telefonom route-olása akadt össze a mobilnet és a WiFi között.

Utóbbi vezetéknélküli kapcsolatra azért van szükségünk, mert ez képezi a képátvitel alapját, amihez igencsak javallott egy Xiaomi 300M WiFi erősítő, különben 50 méternél képregény, 100 méternél szakadás fogad majd minket. Ez ugye kevesebb, mint a durván 200-300 méteres hatótáv, tehát erősítésre fel.

 

Ami a kamerát illeti, egy 1080p képes egységről beszélünk, mind videó, mind a fényképek tekintetében. Alapesetben a micro SD kártyára rögzít, amennyiben ilyennel nem rendelkezünk, akkor az applikáció a telefonunkra menti az anyagot. A rögzítő egységet egy 1 tengelyes gimballal is felvértezték, amivel a dőlésszöget állíthatjuk, de a csillapításban nem vesz részt. Ez már önmagában az „innováció netovábbja” ebben a kategóriában, és egészen jól mozgatható a távirányító jobb vállára telepített görgővel.

Törjünk pálcát a két legfontosabb dolog, a repülés és a kameraképességek fölött. Előbbi kicsit hektikus, az MJX Bugs 5W elég jól tartja a pozícióját, viszont furán, szakaszosan indul meg. A nagy bebillenéseket már ismerhetjük az elődmodellekről, illetve a Hubsan H501M-ről, de itt is pont ugyanolyan zavaró, mint azoknál volt, viszont egy kis gyakorlattal kezelhető. A drón egyébként elég sportosan is reptethető, aminek egy kameraplatformnál nagyjából annyi értelme van, mint tankkal köridőt mérni a Forma 1-es pályán.

Ami a felvételeket illeti, hozza a kategória átlagot, bár szerintem az MJX Bugs 2W-nek szebb képe volt, ami értelmezhető visszalépésnek is, főleg hogy a videók csak 24 képkockát tartalmaznak másodpercenként. A szenzor szerintem 2 Megapixel, de úgy hallgatnak róla, mintha államtitok lenne. A dolgokat érdemes közelről fényképezni/videózni, mert a részletesség nem erőssége a hardvernek. Összességében ennél láttunk már ütősebb felvételeket is, és ehhez nem kell a DJI háza táján kotorászni. Az ársávban előforduló konkurencia sem sokkal tud többet, talán csak a Hubsan H501 Air az, ami veri.

 

Összegzés

Az MJX Bugs 5W kellemes gép lett, és bizonyos szempontból korszakalkotó masina. Sok mindent tud, és azt viszonylag jól, cserébe a minőség oltárán áldoztak az készítők. Az átlagos igényeket kiszolgálja, bárki nyugodtan megveheti, mert 1 tengelyes gimballal egyetlen konkurens sem rendelkezik, ehhez társul még a GPS, a tengernyi erre épülő funkció és a kellemes, 15 perc körüli üzemidő. A WiFi átvitel azért nem visz el a világ végéig, a kamera felbontása pedig nem vetekszik a Hubble teleszkópéval, de ez ebben a kategóriában teljesen általános, a konkurenseknél sem jobb a helyzet, erre csak a DJI sokkal drágább modelljei kínálnak megoldást.

Nem életünk szexuális élménye, de egy tisztességes reszelés, amit 30 fölött, naponta egyszer mindenki elfogadna. A 55.000 forint körüli ár ennek tükrében reális, főleg, ha Priority Line szállítással a vám és áfa költségeket is megfizetik helyettünk.

Vedd meg még olcsóbban! Keress kupont a Kupongyűjteményben!

 

ÁTTEKINTÉS
Ár-érték arány