Meizu EP51 füles olvasói teszt

Kevesebb mint tízezer forintért kínál a Meizu vezeték nélküli fülest a sport szerelmeseinek. Kissé félve vágtam bele a rendelésbe előzetes, tapogatható, próbálható darab híján, de nem bántam meg! Természetesen nem csak a sportolók szerethetik az egyre nevesebb Meizu headsetét, hanem bárki, akit idegesít a mindenhol, mindig útban lévő kábel a telefon és a fülünk között.

Kicsomagolás

A Meizu EP51 alig két héttel a megrendelés után érkezett, tipikus kínai buborékos borítékban, amit a szinte széttéphetetlen fekete fólia fedett. Sajnos amikor tavaly novemberben megkaptam, még nem sejtettem, hogy írni fogok róla, így ez az egyébként sem túl izgalmas csomagolás rég a kukában végezte. Lássuk az érdekesebb részét, magát a dobozt! A szürke alapszínt kapott boxon mutatja magát a füles és hozzá színben passzolóan fekete és piros felirat mutatja a nevét és a gyártót. Nem hagyta le a cég a saját logotípiáját és a Bluetooth jelzést sem, ha esetleg valaki elfelejtette volna a vásárlás óta, hogy mégis milyen tulajdonságokkal bíró kütyüt rendelt.

A doboz oldalán hirdeti a Meizu az egyik fontos tulajdonságot, az AptX-et, ez egy veszteségmentes vagy 24-bites felbontású, sztereó hangátvitelre is képes formátum, amelyet például HD Bluetooth kapcsolatnál használhatunk remekül, avagy az AptX-szel felszerelt készülékek zokszó nélkül és kiváló minőségben kezelik a 24 bites, vezeték nélküli Hi-Res audio zenei fájlokat. Fontos, hogy a CSR8645 chip miatt csak a Qualcomm processzorral rendelkező készülékek fogják támogatni ezt a hangminőség-javító funkciót.

Az EP51 dobozának hátulján kínaiul tekinthető meg a tudáslista, valamint egy ablakon keresztül már szemezhetünk is a fülessel, mielőtt szétkapnánk a csomagolást. Egyszerű hozzáférni az új kütyünkhöz, a szürke dobozból a piros részt kell oldalra kihúzni. Szerencsére ez elég pontos, így nem kell félni attól, hogy pár hónap múlva magától kicsúszna a tartalma egy szerencsétlen fogás miatt, amikor levesszük a polcról. Ha kihúztuk a piros részt, akkor egy könyvszerűen szétnyitható dobozkát kapunk, így válik hozzáférhetővé benne minden, egyébként mágnes rögzíti a „könyv” két oldalát egymáshoz, igazán impozáns megoldás, prémium hatást sugall.

Bal felül találunk három pár plusz, speciális kialakítású gumiharangot, ha a gyárilag ráhelyezett méret nem lenne jó (fontos, hogy külön nem kapható ilyen, így célszerű nagyon vigyázni a saját méretünkre), alatta egy nagyon helyes, kemény tok található, amely zipzáras, érdemes ebben tárolni a fülest a táskában, valamint belső, hálós rekesze miatt tartható benne a töltőkábel is (esetleg bármi más, kis méretű tárgy). Jobb felülről férhetünk hozzá magához a headsethez.

Tesztüzem

A Meizu EP51 hat órányi nettó zenehallgatós üzemidőt vagy négy óra beszélgetést ígér egyetlen feltöltéssel, teljesíti az IPX4 szabványt, természetesen működik nemcsak Android, de iOS rendszerrel is. Ezt a hat órát simán teljesíteni lehet, ha nem maximum hangerő közelében hallgatunk zenét. A kütyü nagyon könnyű, alig 15 grammot nyom. A fülbe tehető rész szilikon és cserélhető, ahogy említettük, a kiálló fülhallgatóház fémből készült, ebben pedig mágnes található, így a világ egyik legjobb ötletét valósították meg, miszerint ha épp nem használjuk, a nyakunk előtt összeillesztve őket biztosan nem hagyjuk el soha. Bevallom nőiesen, többek közt ezzel vett meg a Meizu, amikor vezeték nélküli fülest kerestem. Tetszett, hogy a kialakítás és az ötven centis kábel miatt nem igazán tud összegubancolódni még úgy sem, hogy nem lapos profilú a madzag.

Aki nem szereti az agybadugós – in-ear – kialakítást, annak is érdemes kipróbálnia az EP51-et, hiszen nem a hallójáratban foglal helyet, hanem csak a fülkagylóban. Nem egyszerű megtalálni a kényelmes pozíciót, de ha egyszer megvan, utána rááll az ember keze, ráadásul ekkor atomstabil, még futás közben sem akar megszökni. Egyetlen nehezítő körülmény, hogy a szilikon vég a fülben könnyen elforog a fülhallgató burkolat tartóján.

A piros madzagon a jobb oldalra eső részen találjuk a kezelőszervet, ezt próbálták a lehető legkisebbre hagyni, ennek ellenére néha lehúzza a „súlya”, illetve könnyen be tud akadni ruhába, ezt meg kell szokni. Ennek a felülete gumis, nem csúszik még nedves kézzel sem. Viszont pont ezért nagyon könnyű a kezelhetőség, nem a nyakunk mögött kell kotorászni a hangerőt állítani vagy hívást felvenni.

A párosítás gyerekjáték. Fel kell tölteni az akkumulátort, majd a felvevőgomb hosszú nyomásával kereső módra vált a fülhallgató, ezt piros-kék villogással jelzi is. Ekkor a telefonnal elég megkeresni, rányomni, leokézni mindkét készüléken és kész is. Biztosra vehetjük, hogy a hangerővel nem lesz gond, dobhártyaszaggató, ráadásul az én nem túl vájt fülem számára kifejezetten szépen is szól (már amennyire egy wireless füles szólhat szépen, hiszen komolyzenész ismerősöm még azt is megmondja, milyen kábelen jön a hang, számára ez édeskevés lenne, de nem is ő a célcsoport és nem is erre való).

Ha jellemezni akarnám, akkor lehet némi hiányt érezni helyenként, főleg ha ismert zenét hallgatunk és azt megtettük már komoly hangrendszeren, a mélyekből kissé hiányzik az átütő, libabőrt okozó durranás – más stílusban viszont kifejezetten ütős –, a magasak kissé cincogósak, viszont abszolút tisztán szól. Természetesen a hangzásvilág személyre szabható equalizerrel. Ha figyelembe vesszük a célcsoportot és azt, hogy mire használják majd a felhasználók, abszolút nem gondolom, hogy a fentiek problémát jelentenének.

A kialakítás miatt fontos tudni, hogy közel sem izolál annyira a külvilágtól mint a valódi in-ear megoldások, de talán nem hátrány, ha nem csap el bennünket a villamos. Bőven megfelel, hogy az edzőteremben az ott szóló zenét maximálisan elnyomja, valamint a vonaton is csak láttam – egy bizonyos hangszint felett –, hogy beszélgetnek, de nem hallottam, így egy jó alternatívának tartom a közösségi tömegközlekedést igénybevevőknek is (ugyanis nem vagyok antiszociális, de amikor Pistike újabb egyeséről meg verekedéseiről beszélgetnek negyed órája, ott nem szoktam már kedvesen nézni a beszélgető utastársakra).

Itt jön képbe, hogy mitől sport egy sportfüles, nos attól, hogy az izzadságot hogyan viseli. Jelentem, maximálisan jól, immár öt hónapja gyűröm, de semmi baja. Arra persze vigyázok, hogy víz külön ne érje, mert arra nem igazán vonatkozik a garancia. Hívás közben a hangminőség nagyon tiszta a fülkagylóban ülő kialakítás miatt. Olyan apró kényelmi funkcióra is figyeltek a Meizu mérnökei, hogy ha röviden nyomja az ember a fel vagy le gombot, akkor értelemszerűen a hangerőt állítja, ha pedig hosszan, akkor a számok között léptet, legalábbis PowerAMP programmal biztosan.

A 60 mAh-s akkumulátort egy 1 amperes töltővel nagyjából másfél óra alatt lehet feltölteni. Sajnos a töltöttséget nem lehet kijeleztetni sehogy, Androidos telefonon sem, viszont cserébe a lemerülés előtt fél órával elkezd néhány percenként hanggal jelezni, amitől szívgörcsöt kapunk az első pár alkalommal. iOS-en állítólag kijelzi a telep töltöttségét, sajnos iPhone hiányában ezt nem tudtam kipróbálni.

Konklúzió

A Meizu EP51 egy valóban remekül sikerült, vezeték nélküli fülhallgató, ár-érték aránya egyenesen kiváló, lényegesen rosszabb minőséget vártam kilencezer forintért, nála sokkal drágább headsetek minőségét zokszó nélkül hozza. A füles abszolút remekül összerakott és nagyon tiszta hangzása miatt csak ajánlani tudom azoknak, akik nem audiofilek, hanem inkább átlagos embereknek vallják magukat zenei téren. Szuper anyaghasználat, mágneses fej, kiváló hangzás, vegyétek! A Meizu EP51-et én még a GearBest oldaláról rendeltem, de jelenleg a TomTop oldalán is megvásárolható.