Likeregal gamer szék teszt – Viper csíkos Dacia

Likeregal

A Likeregal széket nagyon vártam már, egyrészt mert kicsit megszakítja a telefon-robotporszívó-tablet teszthármast, másrészt eléggé nagy barátja vagyok a kényelmes foteleknek, és ez a darab annak látszott, ráadásul nagyon dögösen is néz ki. Az persze egy nagy kérdés volt, hogy Kínában vajon milyen ülőalkalmatosságokat gyártanak 36.800 forintért, amennyibe ez a darab is került.

A Likeregal kicsomagolása

A klasszikus székdoboz, amit mindenki ismer, aki már legalább egy bútort kibontott életében. Belül a durrogtatós fóliával játszhatunk egy keveset, amíg kiszedegetjük az alkatrészeket, de mivel ember soha többé nem rakja ezeket vissza a csomagolásba, egyszerűbb letépni. Már csak azért is, mert olyan szinten össze vannak ragasztva ipari ragasztóval, hogy igényesen úgysem lehet leszedni őket.

A kipakolás és a hámozás után kiterítettem az elemeket, és gyorsan megállapítottam, hogy bőrt nyomokban sem tartalmaz, helyette valami nyúlós műanyagot, és persze szagra sincs köze az állatokon található nemes anyaghoz. Ezen olyan nagyon nem akadtam ki, lévén a két legutóbbi székem sem volt bőr, ahogy a Likeregal sem az, pedig azok is hasonló vagy magasabb áron kellették magukat.

Ami viszont kevésbé tolerálható, hogy a megmunkálás és az összeszerelés pocsék, ilyen hitvány kivitelezést még hétpróbás kínaizóként is ritkán látok. A vízszintes és párhuzamos fogalmát hírből sem ismerik, a tömés nem egyenletes, a hegesztések olyanok, mintha egy bukott szakmunkás tanuló készítette volna őket. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy könnyű az ilyen munka, de ez a szék akkor is kifejezetten igénytelennek – de legalább masszívnak – néz ki.

Sajna az anyaghasználat is sok kívánnivalót hagy maga után, az ülőfelület nyúlik és a furatok között sem sikerült kivágni egyenletesen a huzatot. Mi több, néha átlyukasztani sem, nekem kellett a csavarokkal utat törnöm magamnak a Likeregal oldalán. Ráadásul a fém betétek sem mindenhol állnak egyenesen, ezért a csavarok becsavarása is igényel némi erőt, és persze “az sem gond”, hogy ahol két fém felület összeér, ott nincsenek alátétek, majd kidolgozza magát, aztán jó lesz az úgy.

A hab a tortán, hogy helyenként a csövek gyárilag rozsdásak voltak, illetve a fém fürdő által felhordott felület sem volt egyenletes. Az pedig, hogy a műanyag kívülről is be volt zsírozva már tényleg Fábry Sándor-i magasságokba emeli a történetet, de maximum beküldjük a Dizájn Center című műsorba, hogy más is röhöghessen rajta. Sajnos én inkább sírtam volna, mikor megláttam, hogy ez már gyári állapotában is egy vállalhatatlan rettenet, pedig még ki sem próbáltam.

Azt már csak poénként írom ide, hogy például a lábrész nem úgy néz ki, mint a gyári képeket. Nem tudom, hogy ezt hogyan akarták elsunnyantani, gondolták, hogy valaki nem veszi majd észre, hogy a gurulós rész nem piros és alumíniumból van, nem pedig műanyagból? Ekkorát még az általános iskolai irodalomórán sem mertem kamuzni, pedig jellemzően nem tudtam, hogy melyik versláb a trocheus és melyik a jambus.

Tesztüzem

Mondanom sem kell, hogy a fenti műszaki és esztétikai problémák után nem hittem, hogy funkcionálisan nagyot fog gurítani a Likeregal nevű piros szörnyűség. Egyébként az nem tudom, hogy lejött-e, de már a neve is nettó értelmetlenség, mert vagy angolul, vagy németül kellett volna írni, mert így most azt jelenti, hogy “mint egy polc”, ami akár igaz is lehet, mert lehet jobb annak, mint széknek.

Felcsattintottam a két párnát, amit adtak hozzá, egyik a fej- másik a deréktámasz szerepét tölti be, kevesebb mint több sikerrel. A fenti mintha ott sem lenne, a lentit pedig valószínűleg egy fordított gerinchajlású emberre tervezték, de a lényeg az, hogy kényelmetlen. Ha levesszük a huzatot, két dolog tűnhet fel: az igénytelen vágat a szivacsban és egy elektromos eszköz, ami vajon mire jó?

Nos, az USB kábel végét bedugva egy power bankba rezegtethetjük a széket. Egyetlen ütem, egyetlen erősség, és ennyi. Az ég világon semmire nem jó, bár a remegés alapvetően nem kellemetlen, de mondjuk nem is adja vissza azt az élményt, amit egy force feedbackes kormány és pedálszett tud nyújtani. Akkor viszont minek van benne? Lehet, hogy a szexipar tudná használni, de esetleg az erre elszórt fölösleges energiát a szék többi részére is lehetett volna fordítani.

A lábtartóra például ráfért volna, ugyanis az egy dolog, hogy alapból rozsdás, de két olyan hegesztés tartja össze, amire még Mekk Elek is csettintene egyet. Ha sikerül kiszenvednünk a rudazatot tartó fülekből, akkor nyikorogva kinyílik. Állítani nem sok mindent lehet rajta, de ha hátra dőlünk, viszonylag jól tartja a lábunkat. Ha viszont tövig betoljuk, akkor eredményesen akadályozza a háttámla azon karját, amivel fixre állíthatnánk azt, vagyis egyik funkció üti a másikat, gratulálok.

Van egy másik kallantyú is, ezzel a gázrugó magasságát, jobban mondva annak süllyedését állíthatjuk, szerencsére ez jól működik, de hát néha vak tyúk is talál szemet. Vicces, hogy a hátradőlés esetén a karfa mozog a háttámlával együtt, ugyanis olyan zseniálisan találták ki a Likeregal szerkezetét, hogy a kéztámasz csak úgy tud elmozdulni, ha közben egy műanyag sínen csúszik. Könnyen kitalálható, hogy ez sem a német hadsereg olajozottságával működik, hanem mint egy rozsdás fogaskerék, ropogva, vergődve megy hátra. A széket felfordítani sem érdemes, mert újabb rettenetes kapcsos eldolgozás tárul elénk, ne kínozzuk ezzel magunkat.

Ekkor vettem észre, hogy mintha a háttámla ferde lenne, és az is volt, ezért újra szétszedtem, majd összeraktam a széket. A műtét sikerült, de most már a másik irányba dőlt, ugyanis a karfák is csavarják az egész vázat, tehát ha némi anyagfolytonossági hibát vélünk felfedezni az ülőlap és a hátunkat támasztó rész között, akkor ne legyünk meglepve, nem a mi készülékünkben van a hiba.

Egyetlen pozitív dolgot tudok elmondani, azt, hogy a görgők nem karcolnak, pedig azért ezt a mélyütést még bevihette volna a cég. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ha bele ülünk – bármennyire is úgy néz ki – nem fog szétesni, a csavarok masszívan tartanak, de hogy mi lesz mondjuk 2 év múlva? Fogalmam sincs, addig biztosan nem fogom használni, mert nem is különösebben kényelmes.

Kika/Likeregal/IKEA

Az igazi probléma viszont az ára, ami sajnos nem 10.000 forint, mert akkor sok mindent elnézhettem volna neki, de ez 36.800 forintért már sajnos nem fér bele. Ennyiért már itthon is lehet kapni széket, én kettőt is vettem – igaz azok sem bőrből készültek -, és nagyjából 2-3 év alatt elpusztulnak az olyan személyek alatt mint amilyen én is vagyok, lévén hogy ülőmunkát végzek. A gond csak az, hogy valamit, ami ennyire nem jó minőségű, nem érdemes megrendelni, még akkor sem, hogyha EU Express szállítással gyakorlatilag plusz költség nélkül megvásárolható.

Összegzés

Mivel bele lehet ülni, mint szék betölti a funkcióját, ezért kap két csillagot az ötös skálán, de ez is inkább annak szól, hogy nem kenyerem a “rossz tanulók” megbuktatása. Ezt a terméket egyszerűen nem szabad megvenni, ugyanis nem ér 36.800 forintot, mivel gyenge minőségű, kényelmetlen, az anyaghasználata is szörnyű, és attól hogy ráfestünk egy Viper csíkot, még nem lesz menő.

Ettől még a rendeljünk széket külföldről projektet nem szabad feladni, csak ne ezt a modellt válasszuk, hanem inkább nézzünk szét a többi termék között.

ÁTTEKINTÉS
Ár/érték