Életbevágó kütyük 10. – A kubai szivar és a magyar gyümölcsbor kapcsolata Kínával

Szivar

Legújabb hobbim a szivarozás, ennek témáját járom ma körbe laikus alapossággal. Így érintjük Kubát a szivarok kapcsán, Kínát a kiegészítők és tartozékok kapcsán, és kis hazánkat az alkalomhoz illő gyümölcsborok kapcsán.

Tavaly október környékén brahiból elszívtunk egy szál szivart egy ismerősömmel, már azt sem tudom, mi volt az. Az azt követő hetekben-hónapokban alkalmanként visszajártam még a Golden Drinks jól ismert trafikjába – a szivarszaküzlet talán jobban kifejezi az ott látottakat -, majd ahogy egyre jobban érdekelt a téma, egyszer csak eldöntöttem, hogy szükségem van egy humidorra.

A humidor egy jobbára spanyol cédrusból készült láda, doboz vagy szekrény, amely a szivarok számára megfelelő páratartalmon történő tárolásról gondoskodik. A spanyol cédrus azért érdekes, mert nagyon kellemes, édeskés-fűszeres illata van, ez is idővel beleivódik a szivarok ízvilágába. Láss csodát, a kínai webshopokban is kapható humidor, gondoltam, teszek egy próbát. Rendeltem hát a Banggoodról egy ilyen kis, 75 darab kapacitású szekrényt.

Humidorból létezik rengeteg féle. A pár darabos utazóhumidortól kezdve – amit hamarosan szintén bemutatok – az emberméretű, több ezer darabos szekrényekig mindenfélét lehet kapni. Vannak igazán impozáns termékek is, amelyek már-már inkább dizájnelemként funkcionálnak, semmint praktikus szivartárolóként, de hát kinek mi.

forrásmegjelölés: https://www.humidorbolt.hu/humidor

Egy humidort be kell üzemelni, ez pedig azt jelenti, hogy először is ki kell szellőztetni, utána desztillált vizes kendővel vagy vattával végigtörölgetni belül, végül pedig addig párásítani, amíg a cédrus be nem issza a nedvességet. Érdekesség, hogy egyazon humidort még országon belül is nagy árbeli eltéréssel lehet megvásárolni, lehet 20.000, de 60.000 forint is. A magyarázat az, hogy a hosszú éveken át tárolt humidorok kiszáradnak a raktárakban, sokáig kell őket párásítani, nem lehet rögtön használatba venni.

A sajátomról annyit érdemes tudni róla, hogy eléggé kiszáradva érkezett, kb. egy hétig párásítottam aktívan, azóta pedig boldog tulajdonosa vagyok. 75 darabosnak írják, ami nagyjából helyes adat, a legtöbb, amennyi eddig volt benne, 44 szál, plusz 3 kis dobozos szivarka. Mellettük voltak még a párásítók is, így a 75 darabos kapacitást korrektnek találom. Az illata fenomenális, nem csoda, hogy a szivarosok ebben tárolják a kincseiket, igazán kellemes aromával járja át őket, ha megfelelő ideig állnak. A gyártás minősége teljesen helyénvaló, igényes, leszámítva az analóg higrométert, amelyet valamiért nem lehet kalibrálni, sőt, én az első pár napban tönkretettem, amikor mégiscsak megpróbáltam véghezvinni ezt a tevékenységet.

Hogyan kezdj neki?

Szeretném eloszlatni azt a tévhitet, hogy a szivarozás a gazdagok, és az urak hobbija. Én kifejezetten a másik oldalt képviselem: sem gazdag, sem úr nem vagyok. Nyilván nem is szivarozok naponta, de azt gondolom, hogy ugyanolyan lelkességgel nyithatok a téma felé, mint a filmekből kilépő férfiideálok füstölgő fegyvercsövekkel a kezükben, szivarral a szájukban.

Tapasztalt szivarosok itt sziszegni fognak, de ez a cikk úgyis elsősorban a kezdőknek szól. Szivarból elég az olcsóbbakat venni, 1000 Ft alatt is találni kiváló darabokat, főleg, ha az ember EU tagországból rendeli online. Szivarvágó helyett elsőre jó egy éles, tiszta tapétavágó is (snitzer). Humidor helyett egy műanyag vagy üveg ételhordó, ami hermetikusan zár, bele pedig egy nedves szivacs. Nyilván ezek korántsem ideális feltételek hosszas tároláshoz, de pár hétig simán el lehet így is lenni, főleg, ha a szivarok gyorsan váltogatják egymást a dobozban.

Nekem a több, mint 50 megvásárolt szivar átlagos darabára 863 forint úgy, hogy neves kubai és dominikai márkák magasra értékelt darabjairól van szó, amelyek között a legrosszabb is megüt egy “oké” szintet. Heti 2 szál szivarnál tehát a hobbim havonta mintegy 7.000 forintot emészt fel. Na, ezért nem gondolom, hogy bármilyen társadalmi réteg kiváltsága lenne a szivarozás.

További rendeléseim

A webshopokban vajmi kevés ilyen termék van, így leltem rá az eBay-en a CPCigar nevű eladóra. Próbaképpen rendeltem tőlük egy utazó humidort, egy Cohiba (?) szivargyújtó plusz vágó kombót, és egy Cohiba (?) hamutálcát is.

A kerámia hamutál tökéletesen megfelel az igényeimnek, érzésre magas minőséget képvisel, elegáns, pontosan azt kaptam, amire vágytam és az 5.600 forintot sem sokkalom érte, tekintve, hogy nem csak egy mezei hamutál, hanem egy díszes, kifejezetten nehéz dizájnelem is egyben 3 fő részére.

A szivargyújtó egy erős lángú vihargyújtó, amelyet kifejezetten szivarokhoz találtak ki, de hogy eredeti-e arról fogalmam sincs. Valószínűleg nem, de nem kifogásolható a minősége. Található rajta 2 lyukasztó is, amit már rég ki szerettem volna próbálni, állítólag enyhén más ízeket ad egy szivar, mint ha vágná az ember. Egy Oliván kipróbáltam, kellően éles, szép tiszta lyukat vágott. A lángja bitang erős, valóban egyszerűbb vele gyújtani, mint egy mezei vihargyújtóval, könnyebb irányba tartani és szemből gyújtani. A ferde gyújtás ferde égést is okoz, ami nem szerencsés.

Tartozik hozzá egy duplapengés fém vágó is, ami jóval szebb munkát végez, mint a szimplapengés műanyagom, aminek már rég kiment az éle, és nem is tudtam szétszedni. Az újnak mindkét pengéje ijesztően éles, óvatosan végighúztam rajtuk az ujjam. Amikor teljesen szét van nyitva, akkor egy kicsit lötyögős, de alaposan megnéztem, nem tud szétesni sehol sem.

Megérős kombó volt számomra ez is, remélem, hogy a gyújtó jó sokáig kitart majd. A kettő együtt került 6.400 forintba, aminél többet elkérnek itthon csak egy valamirevaló szivarvágóért is, pont ezért használtam snitzert sokáig.

Az utazóhumidor egy érdekes holmi. A leírás szerint 6, a valóságban minimum 8 szivar fér el állítva a bőr tokban, amely közel légmentesen zárható, és a fedőbe még egy apró higrométert is beleeszkábáltak a teljesség kedvéért.

A kidolgozása igényes, valóban bőrnek tűnik, és a célnak tökéletesen megfelel. Ezzel már csak megajándékoztam magam, nem volt rá égető szükségem, de úgy voltam vele, hogy bármikor jól jöhet, és ha már rendelek, akkor ez a 4.900 forint nem a világvége. Szerencsére minőséget kaptam mindhárom termék esetében.

Elég édesszájú vagyok és nagyon szeretem a különféle késői szüretelésű és gyümölcsborokat, így utóbbi kategóriában elkezdtem keresni valami megfizethetőt, ami valóban gyümölcsből is készül. Kis kutatás utána a villányi Mokos Családi Pincészet kínálatában találtam meg a nekem való ízeket.

Ebből lett egy üveg cseresznyebor, egy meggybor, egy szederbor, és egy feketeribizlibor. A feketeribizli nekem nagyon savas volt, de a többit kiváló választásnak tartom, nagyon finomak.

Mi akarok mondani ezzel a cikkel?

Egyrészt azt, hogy a szivarozás egyáltalán nem olyan kiváltságos és távoli hobbi, mint azt az emberek nagy része gondolja. Másrészt azt, hogy nem kell feltétlenül érteni hozzá, hogy elkezd és kifejezetten finanszírozható, ha az ember mértékkel élvezi. Harmadrészt pedig azt szeretném sugallni, hogy új és talán szokatlan dolgokat kipróbálni király, lehet, hogy az új hobbidat találod meg bennük.

Mit honnan vásároltam?

A szivarokat pedig a paul-bugge.com-ról, mert EU webshop, tehát nincsenek vámköltségek és erősen ajánlották.