Kínai hordozható bluetooth hangszóró teszt – kezdésnek nem is rossz

Egyszer már volt szó ilyesmi bluetooth hangszóróról, bár az méreteiben valamivel kisebb, és szerkezetében teljesen más darab volt. Ez egy teljesen új csodakészülék, amivel nem mindenki szeretne majd személyesen találkozni. Nem nagyon rossz, csak egy kicsit, de legalább jó. Értitek, nem? Lecsó!

Minek kell megint egy?

Az első kérdés termékválasztáskor, sőt, még akkor, amikor kitalálja az ember, hogy kell valami, hogy elgondolkozik rajta, hogy minek kell egyáltalán. Valóban szüksége van-e rá, ki fogja-e használni a funkcionalitásának megfelelően, és megéri-e a befektetést? Valamirevaló Kínából rendelgető egyén esetén a válaszok rendre: nem, nem, igen. Tiszta logika az egész.

Nálam ez úgy működött, hogy nyárra kell egy ilyen cucc, hogy ha megyünk haverokkal nyaralni, akkor esténként a vízparton ne telefonról kelljen zenét hallgatni, meg arra gitározni, hanem legyen egy erre legyártott céleszköz, ami jó hangzást is ad az önmagához képest hosszú üzemidő mellett. Ilyen feltételek mellett nem is kérdéses, hogy kínai bluetooth-os, vagy legalább aux-os hordozható hangszóró a legjobb megoldás, ahogy azt anno olvashattátok ominózus cikkemben. Megint jött tehát az ihlet, és elkezdtem vásárolni, elvégre közelít a nyár, én meg sürgetem egy kicsit.

A jó ezekben az, hogy nem kell sok pénzt rájuk áldozni, ahhoz, hogy használható terméket kapjunk. A legelső darab emlékeim szerint akkori árfolyamon majdnem 2000 forint volt, és jelen árfolyamok mellett ez sem volt meg annyi, tehát még valamilyen szintű árcsökkenésről is beszélhetünk.

Nagy remények

A kinézetével semmi baj nincs, bár le merem fogadni, hogy másolták a dizájnt. Nagyobb probléma sajnos a gombkiosztás. A bekapcsológomb egyben kikapcsoló is, és módváltó is, a jobbra-balra gombok pedig egyben hangerőszabályzók is. Ha hirtelen elkezd bömbölni (merthogy fixen így kapcsol be), akkor nem tudunk elég gyorsan halkítani, mert nyomva kell tartani őket, majd hallható fokozatok nélkül esni kezd a hangerő. Ha éppen csak egy picit akarunk halkítani/hangosítani rajta, akkor lehet vele szórakozni, türelmet kívánok mindenkinek a művelethez.

Képek

Bekapcsolni a középső gomb hosszú megnyomásával lehet, ekkor megnézi, hogy van- memóriakártya benne, és beolvassa a cuccokat rajta. A leírása szerint csak akkor működik kártyáról a lejátszás, ha nincsenek agyonmappázva a dolgok, és szimpla .mp3 formátumban vannak rajta. Én is így próbáltam ki, és hibátlanul működik. Bekapcsolás után rögtön BT üzemmódba áll, és várakozik párosításra. Minden egyes folyamat végét hangjelzéssel nyugtáz. Tehát mire ide eljutunk, volt egy bekapcsolóhang, egy beolvasóhang, és párosításkor is többet benyög. Na, hát itt kezdődnek a problémák.

Áldozat

A párosítás kisebb bukkanók után sikerülhet, de aztán a lejátszás külön problémát jelent, merthogy nem működik. Ez nagyon valószínűleg csak ennek a darabnak a hibája, de a BT átvitel egyszerűen rossz. Elkezdődik a szám, aztán semmi, megy tovább, csend, tovább, és így szaggatva, néha 2 másodpercekre kihagyva “működik”. Ezt sajnos az én idegrendszerem nem bírja, így nem sokat küzdöttem a megjavításával, fogalmam sincs, hogy mi baja lehet.

Ezt az áldozatot kellett hoznom azért, hogy a kártyáról zenélés olyan lehessen, amilyen. Bekapcsolás és beolvasás után dupla középső gombra reagálva átlép kártyás üzemmódba. Jelez egyet, majd pár másodperc múltán elkezdi valahol a lejátszást. Ha volt már benne a kártya, akkor ott folytatja, ahol abbamaradt legutóbb. Legnagyobb meglepetésemre akkor is, ha azt kiszedem valami miatt, és változatlanul visszarakom bele később.

A hátránya az, hogy baromi hangosan kezd el szólni alapértelmezésként; pont a hangerő szintjét nem tudja megjegyezni. Öreg hiba. Apropó: hangerő. A kellemesen halktól a brutálisan hangosig képes torzításmentesen zenélni. Van tömege, azt meg kell hagyni, tehát nem spórolták ki belőle az anyagot, ennek megfelelően pedig olyan baromi hangos a vége, hogy megszégyeníti a hangerő a saját méreteit. Egyébként fölöslegesen ilyen hangos, mert ez már távolról sem kellemes szint. A legalja annyira hangos csak, hogy aludni még éppen nem lehet rá, ahhoz egy picivel halkabbnak kellene lennie.

A hangszíne nem rossz. Ha egy szóval kellene illetnem, akkor azt mondanám, hogy megfelelő. A közép és magas tartományok teljesen jó arányban vannak a jelen, a mély meg hát kicsit kevés, de szerintem senki nem is várt mást. Annyira nem kevés, hogy olyan üressé, dobozossá tegye a zenét, éppen csak annyira, hogy ne tűnjön fel a jelenléte. Magyarul duc-duc-ot nem fogunk hallani, akármit is teszünk be.

Összhatás, ajánlás

Az egyik legjobb munkaeszköz, amit el tudok képzelni. Most úgy általánosságban értem a hordozható hangszórókra. Ez a darab pedig szintén kedves társ lehet, ha kifogunk egy jó darabot, ami bizonyára nem olyan nehéz, mint gondolnánk. Néha-néha előfordul egy hibás darab.

A hangzás jó, de távolról sem audiofil, a hangerőszintek jobbak aligha lehetnének, az üzemidő pedig abszolút rendben van. Nem mértem le, mert nem tudom BT-vel kipróbálni, hangerőszintet pedig amúgy sem tudnék mondani, de jó néhány órára elegendő szufla van benne, az tuti! Hogy legyen egy kicsit konkrétabb elképzelésetek is erről a mennyiségről, azt mondom, hogy kétfős beszélgetéshez kellemes háttérzene hangerejével 5-6 órát is kibír. A töltési idő durván másfél óra (0-100%).

Csak ötlet szintjén megemlíteném, hogy ha valakinek ez az üzemidő mégsem elég, és szeretné megkétszerezni-háromszorozni legalább, akkor rendeljen mellé 3-4 dollárért valami olcsó, párezer mAh-s külső akksit, azzal olyan üzemidőket érhet el, hogy netovább. Egy lapos külső akksira ráapplikálva még stabilabban állhat meg random felületeken, és még megdögleszthetetlen is. Kell jobb?

Ezt kapjuk nem egészen 2000 forintért. Mi ez, ha nem jó üzlet? Hamarosan érkeznek újabb, és újabb ilyen hangszórók, jön a nyár, tesztelgetem az újabb, drágább darabokat.

Itt megvásárolható egy csomó bluetooth hangszóró.

Itt meg még több.

Uff.