JJRC X3 Pro HEX drón teszt – Hazarepül Kínába

JJRC X3 Pro

A JJRC X3 Pro a legújabb termék a gyártó brushless motoros drónokat felvonultató palettáján. Viszonylag ismert darab, hiszen az alapjait az X1 és az X2 elődmodellek alapozták meg, azonban az újdonság GPS-t, automatikus fel- és leszállást, WiFi FPV képátvitelt, 1080p kamerát és sok egyéb érdekességet is felvonultat, vállalható, 38.000 forint körüli áron.

Árukeresőt fejlesztünk!Vásárlás előtt kattintsd meg az Itt megvásárolható gombot, így ingyenesen támogatod a fejlesztést. Részletek >>

A JJRC X3 Pro kicsomagolása

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a két elődjével is repültem. A JJRC X1-et szerettem, olyan volt, mint egy amerikai izomautó, semmi finomság, csak nyers erő.  Az X2-t utáltam, ronda volt, mint a bűn, és pont ugyanazt a technikát vonultatta fel, mint az X1, csak drágábban. AZ X3 kapcsán azonban egy teljesen más koncepcióról van szó, ez egy fajta kameraplatformnak tekinthető, aminek a stabilitását a szenzoroknak kell(ene) adniuk.

 

A doboz meglepően kicsi, a Hubsan H501 S méretéből kiindulva nagyobb csomagolást vártam, ám egyrészt a drón is kisebb, másrészt okosan, rétegenként egymásra pakolva helyezték el az alkatrészeket, amely egy micro USB kábelben, 2 szett propellerben, szerszámokban, 2 db leírásban, a távirányítóban és a kamerában összegződik. A minőség rendben van, a Hubsan vagy az MJX szintjét nem éri el, de gagyinak nem nevezném, bár helyenként felfedezni öntési hibát, olyan „JJRC-s”, ami a vezető gyártók alatti szintet jelenti, ami nemcsak a felhasznált anyagokra, de az árra is igaz.

 

A trükk persze az, hogy ez a modell létezik Eachine és Goolrc néven is, tehát tulajdonképpen egy sorozatgyártott modell átbrandelt variánsairól van szó. A trükk annyi, hogy az előbbiben állítólag duális pozicionáló rendszer van, ezt most jegyezzük meg, a későbbiekben ez még fontos lesz. Ahogyan a gép karjain elhelyezett LED+leszállóláb kombináció, amit egyértelműen a Hubsantól nyúltak le.

Ami még érdekes, hogy a 2.000 mAh akkumulátort egy micro USB kábelen keresztül tölthejük, ami nagy előny, ellenben az nem, hogy nem tehetünk bármilyen akkumulátort a gépbe. A kamera alulra került, csatlakozó sínnel kapcsolhatjuk a géphez, illetve két kis antenna is kiáll belőle, egyik az 5 Ghz-es élőképhez szükséges – vagyis csak egy duális WiFi-vel rendelkező telefonnal fog működni -, míg a másik talán analóg 5.8 Ghz-es FPV képet ad?  A leírások nem árulják el, de azért a teszt végére kiderül.

 

A JJRC X3 Pro tesztje

Ahogy már említettem, a GPS alapú drónok mindent a modul stabilitására tesztnek fel. Ez például kiválóan működik a DJI Sparknál, de ott kiegészítő szenzorokkal is rásegítenek a precíz pozíciótartásra, míg a Hubsan remekül navigál egy modullal is. Ez a nagyon pontos lebegés segít a képek rezgésmentessé tételében, és egy csomó elektronikus funkció alapja is egyben.

Nézzük, mit tesz lehetővé az, hogy a drón tudja, merre jár, vagyis van GPS-e és iránytűje:

  • automatikus fel- és leszállás
  • RTH, vagyis automatikus hazatérés
  • alacsony feszültségre és jelszakadásra hazarepülés
  • egzotikus repülési módok, például GPS hold, útvonal repülés (nem tudja a JJRC), panoráma mód (ezt sem), Orbit (ezt sem), tárgy- és emberkövetés (ezt sem)
  • igazi headless mód
  • geofence, vagyis olyan terület, amiből a drón nem repülhet ki

Röviden, minden ettől függ, ez a fundamentuma a modern kameraplatformoknak. A másik a szakszerű használat és a megfelelő szenzorbeállítás, amit jellemzően a felszállás előtt kell megtennünk, különben a gép nem fog megfelelően repülni. A másik fontos segédlet a karok végén elhelyezkedő LED-ek állapotjelzése, ebből kell tudnunk, mit akar számunkra jelezni a gép.

Mi ez a GPS és iránytű dolog?

A modern kameraplatformok szenzorok alapján repülnek, ezek mondják meg a gép helyét, helyzetét és még sok minden külső információt is begyűjthetnek, mint például a szélerősséget. Ezek közül az egyik alapvető modul a GPS – Global Positiong System – vagyis a pozíció meghatározásáért felelős chip, amit a geostacionárius pályán keringő műholdak segítségével állapítanak meg. Bár a GPS önmagában csak az amerikai rendszert jelenti, használhatja a Beidut – kínai -, GLONASS-t – orosz, sőt egyszer majd az európai Galilleot is.

Az iránytű –angolul compass – pedig abban segít, hogy mi a gép orientációja, vagyis merre van az előre és a hátra, persze ezt a helyzetet mindig északhoz képest határozza meg. A GPS és az iránytű együttes konfigurálását jellemzően minden felszállás előtt meg kell tenni, ezt a mozdulatsort hívják „compass dance”-nek, ami a gép vízszintes és a horizontális forgatásából áll.

Az első probléma itt kezdődik, ugyanis a LED-ek színe meglehetősen nehezen látszik verőfényes napsütésben. A felsők konkrétan semennyire, az alsókhoz pedig meg kell fordítanunk a gépet, ami pont a kalibráció közben meglehetősen furcsa. A beállításokat egyébként a bal kar bal alsó sarokba, illetve a jobb kar jobb felső sarokba húzásával kezdhetjük meg. Érdekes módon a kalibráció állapotát sem a távirányító, sem az applikáció nem jelzi vissza, pedig ezek a felületek is alkalmasak lennének ilyesmire, de ha már „véletlenül szándékosan” szóba hoztam, akkor térjünk is ki rájuk.

 

A távirányító formailag a régebbi, de méltán híres Devo 7e univerzális kontrollert másolja. Persze a JJRC X3 Pro sajátja minőségben elmarad az eredetitől, de azért rossznak nem nevezném, leszámítva azt a kellemetlenséget, hogy 4 db AA elemmel kell etetni. Középen helyezkedik el a LED kijelző, ami olyan kicsi, hogy alig lehet látni ha süt a nap. Pedig a figyelemmel követése fontos lenne, hiszen a telemetria adatok csak ide íródnak vissza, pedig az alkalmazás felületére igazán kitehették volna.

Mi az a telemetria?

Telemetriának nevezzük a drón és a távirányító között az olyan kapcsolatot, amin keresztül a repülő jármű adatokat juttat vissza a kontrollerhez azért, hogy azok segítsék a pilóta tájékozódását és döntéseit. A tipikus telemetria adatok az alábbiak, a teljesség igénye nélkül:

+ magasság és távolság
+ gyorsulás és sebesség
+ akkumulátor feszültség és várható repülési idő
+ műholdak száma, jelerősség
+ RSSI, vagyis a távirányító jelerőssége és a jel – és egyben a gép – hatótávja
+ egyéb gépadatok, például repülési mód

A távirányító tényleg visszajelez mindent, amit ezen a szinten lehet, csak egy egérarasznyi területen, így a piktogramok erdejében meglehetősen nehéz eligazodni. Ellenben a „geofence” – elektronikus korlátozása a repülési övezetnek – egy meglehetősen egyedi tulajdonság, csak hogy egyet említsek a számtalan funkció közül. Ami még érdekes, hogy a három repülési mód – a beltéri Attitude, a kültéri GPS és az automatikus visszatérés – a jobb felső vállon elhelyezett háromállású kapcsolóra került, itt jelölik egyedül piktogramokkal, hogy melyik mit csinál, máshol nem. Nem tudom, miért fáj a gyártóknak az, hogy ha fel kell tenni a távirányítóra egy 50 forintos matricát, de ritka idegesítő, hogy nincs a kapcsolók mellé írva semmi.

Már az első felszállás előtt tegyük fel a telefontartót, illetve töltsük le az alkalmazást, amihez a leírás nyújt QR kódos segítséget. Azt gondolom, hogy ez a program nem ehhez a drónhoz készült, csak kiherélték belőle a „fölösleges” funkciókat, így egy csomó minden nem működik.

Azt például nem is értem, hogy alapból miért fordítva jelenik meg a kép, ezt a szoftveren belül kell helyreállítanunk. Az applikáció kinézete rettenetesen gagyi, a 10.000 forintos gépeknél szokhattunk meg ilyet, ráadásul már a leírás kiemeli, hogy a piktogramok fele nem működik, olcsó húzás a JJRC részéről.

Visszakanyarodva az alapgondolathoz, a GPS stabilizálás pocsék. Nem tudom hány drónnal repültem már életemben – de szerintem közel vagyok a százhoz -, de a JJRC X3 Pro-tól konkrétan féltem, annyira bizonytalanul mozgott a levegőben. Persze lehet, az volt a baj, hogy egy DJI Spark-kal együtt reptettem, ami mellett minden olyan, mint az atomvillanáshoz képest a gyertyaláng, de az, hogy 3-5 métereket köröz az X3, míg a nevesebb konkurens olyan, mintha odaragasztották volna, óriási a különbség. Ráadásul néha egyszerűen megindult egy irányba, manuálisan kellett beavatkoznom, nehogy hazaszökjön Kínába. Ezt a körözést egyébként „toilet bowl effect-nek” hívják és jellemzően a rossz programozás eredménye.

Mondanom sem kell, hogy a JJRC X3 Pro kameraképére is kihatással van, össze-vissza remeg, szóval lehet, hogy jó lenne, ha nem ugrálna, meg dülöngélne össze-vissza, de sajnos pont ezt teszi.Ez a felvételeket alapból tönkre vágja, és a helyzetet még az is súlyosbítja, hogy az 1080p-(nek mondott) felbontás csak 20 FPS képkockát tud másodpercenként. Pocsék minőségű, elektronikus stabilizálás nélküli kép, aminek a bitrátája nem éri el a 3 Mb/másodpercet.

Hogy pozitív dolgokat is mondjak, a hatótáv és az üzemidő remek, bár ez utóbbi nagyjából minden konkurensnél hasonló, 13-15 percet tesz ki, csak a töltési idő tud durván megnőni, 2-4 órára, USB-s adaptertől függően. Azt, hogy mekkora távolságra tud elmenni a gép, nem nagyon tudtam kipróbálni, ugyanis a geofence is 300 méter messze és 100! méter magasságig  aktív, és ez még csak a szűkített tartomány. Ekkora üres – és egyben biztonságosan bejárható – területet viszont a fővárosban nem tudok, és a fura instabilitás miatt nem is nagyon feszegettem a határokat, de az internet népe szerint akár 500 méter fölé is lehet menni.

Utolsó szög a koporsóba, az 5.8 Ghz-es FPV kép, ami papíron jól hangzik, csak éppen nem lehet befogni semmilyen eszközzel. Ezért elkezdtem nyomozni, hogy ez esetleg digitális WiFi adás lenne? Aztán sikerült kideríteni, hogy a 149-153-as vezetéknélküli sávot használja, amit Európában Androidos eszközökkel nem lehet befogni, köszönjük szépen.

 

Összegzés

Mindenki messzire kerülje el a JJRC X3 Pro-t. Pocsék kamera, bizonytalan GPS pozíciótartás, rettenetesen sok rezgés a képen, gyenge LED-ek, kicsi távirányító képernyő, amin napfényben nem lehet látni semmit, kiherélt applikáció – amiben fejjel lefele jelenik meg a kép, és így tovább -, rettenetesen hosszú akkumulátortöltési idő, a kor követelményeit nem hozó elektronikus funkciók – vagy inkább azok hiánya -. A jó hatótáv sem mentség arra, amit a JJRC összehozott.

Szerencsére több alternatíva is van, bár az árak szórnak. Az abszolút favorit a Hubsan H501 S/Air, de az MJX Bugs 2W is sokkal jobb választás, mindkettőről írtunk tesztet. Surranó ágon érkezik a Bayangtoys X21, de ott jellemzően minőségbeli problémákkal kell számolni. Titkos esélyes a Hubsan H501 M, ha le tudunk mondani az 1080p kamerafelbontásról, szóval szerencsére sok az alternatíva, és mindegyik jobb, mint a JJRC X3 Pro, főleg ha vámmentes EU Express szállítással, vagy EU raktárból érkezik.

Vedd meg még olcsóbban! Keress kupont a Kupongyűjteményben!

 

ÁTTEKINTÉS
Ár/érték arány