Furibee F90 drón és VR 01FPV szemüveg teszt – Járni tanuló gyermek

Furibee F90

A Furibee F90 és a márka más termékei viszonylag újkeletűek. Ennek ellenére egyes modelljei olyan jól sikerültek, hogy repülő rajtot vettek a drónos piacon, és ez tulajdonképpen a teszt alanyaira is igaz. A nettó 12.500 forintba kerülő quadkopter, és a hozzá tartozó, de önállóan is használható, nettó 12.200 forintos FPV szemüveg ára azért ilyen alacsony, mert most akciós, ami jó alapot szolgáltathat a vásárlásra.

Kicsomagolás

A csomagolás kívülről az árhoz mérten puritán, de szerintem ezzel az rc világban nem fognak nagy megrökönyödést kiváltani, mivel minden ilyen terméket előbb vagy utóbb egyébként is elpusztít a gazdája, minek akkor önteni a pénzt a csinos kiszerelésekbe. A Furibee F90 doboza belül párnázott, ami szerintem sokkal fontosabb, mint hogy a méhecskére hajazó gép rajza a külső képen szép legyen.

A szemüveget védő burkolat nagyon hasonló márkatárshoz, nincsen igényesen kivitelezett tok vagy hasonló tartozékok, viszont a hátoldalon megtaláljuk a ferkvencia táblázatot, ami nem egy haszontalan dolog. A kellékeket mindkét termék esetében műanyag fóliába csomagolták, ez a drón esetében egy USB-s töltőt, néhány propellert, kézikönyvet és egy akkumulátort, míg a szemüvegnél egy „patch” és egy gomba antennát, egy leírást, egy töltőkábelt és az AV OUT bekötéséhez szolgáló kábelt jelenti.

A Furibee F90-t kézbe véve nagyobbnak találtam, mint ami a nevéből – 90 milliméteres motortól motorig mért távolság – következne, ez bizony egy 110-es gép. Én nem vagyok nagy híve a műanyag propeller védőknek, mert szerintem semmi értelme, itt ráadásul olyan matériát használtak fel az alkotók, amit egy európai minőséghez szokott mérnök bottal sem piszkálna meg. Iszonyatosan hajlik és törik egyszerre, ami önmagában egy fizikai csoda, és ennek később lettek komoly következményei is, amit a tesztüzem részben olvashattok.

A méhecske forma aranyos, de hívjuk inkább darázsnak, mert az egyrészt menőbb, másrészt inkább illik egy drónhoz, aminek a célja az önfeledt csapatás. A külső vékony műanyag héjat szerencsére belül egy merev karbonváz egészíti ki, nekem az elmúlt fél évben ezen nem volt szerkezeti sérülésem, a műanyag elemek viszont azért tudnak pusztulni, de ezt egyébként is mindenki el fogja távolítani rövid úton a darazsáról.

A burkolt gépeknek van egy hátránya és egy előnye, amelyek tulajdonképpen elválaszthatatlanok egymástól: nem megy bele a kosz, viszont állandóan törni fog a héj, ez tipikusan a „valamit valamiért” szituáció. A hártyavékony műanyaglemez ráadásul nem is igazán ellenálló, és például az elszabaduló méhecske csápok is bele tudnak lógni a kameraképbe, ezért inkább mondanám haszontalannak, mint hasznosnak.

A VR01 szemüveg sokkal inkább a dobozforma irányvonalat testesíti meg, ellentétben a Fatshark féle filigránnal, amely a szem előtti csík kialakítást preferálja, de nem is akarja kinyomni a tarkónkon a szemünket, mint a neves gyártó termékei. Szerintem kifejezetten kényelmes a szivacs borítás, csak a táskánkba lesz nehéz eltennünk nagy mérete miatt. A szakavatott szemeknek az előző bekezdésben található felsorolásnál már feltűnhetett az akkumulátor hiánya, ehhez ugyanis nem jár áramforrás gyárilag, ezt külön meg kell vennünk. Én két cellás, 1200 milliamperórás akkukat használtam, de bármivel üzemel, aminek a feszültsége 7-23 volt között van és piros micro JST csatlakozóban végződik.

A kiváló Alex Elliott által írt „Drónok Kézikönyve” című könyvben első nézetes repülésnek hívják az FPV-t, én is ezt a kifejezést fogom használni a továbbiakban, mert ez mégiscsak magyarosabb, mint állandóan leírni a hárombetűs angol rövidítést. Szóval, első nézetes repülés közben kevés idegesítőbb dolog van, mint egy kényelmetlen szemüvegkeret, vagy a tarkónkba hasító tartópánt, de szerencsére egyiktől sem kell félni. Egy dolog zavart viszont, hogy nincsen automatikus szellőztetés, sem ventilátor, sem más megoldás, így egy melegebb napon azért a több órás repkedés közben be tud párásodni az LCD kijelző.

Tesztüzem

Mivel mindkét termékkel rendelkeztem már a cikk megírása előtt is, ezért ez a mai elemzés egyben tartós teszt is lesz. Fontos leszögeznem azt, hogy a Furibee F90 nem egy RTF – vagyis dobozból kivehető és egyből repülő – modell, hanem egy BNF, tehát kell bele tennünk egy olyan vevőt, ami a távirányítónkkal kompatibilis. Elméletileg létezik egy Flysky, egy DSM és egy Frsky kompatibilis modell is, de azok kétszer ennyibe kerülnek, ami azért elég húzós ár.

Ugyanez igaz a szemüvegre is, kell bele egy akkumulátor, amivel adunk neki delejt, enélkül nem lesz használható. Az áramforrást ráadásul el is kell valahova helyeznünk, én erre egy kétoldalú tápőzárat használtam, egyik került a VR01 oldalára, másik az akkura, aki szeretne ilyet venni, az „velcro” néven keressen rá. A fentiekből két dolog is kiderült: az egyik, hogy a repülést megelőzi a beüzemelés rész, a másik pedig, hogy ezek a termékek a hobbit már komolyabban űzők számára készültek, tehát igényelnek némi szakértelmet.

Ha rövidre akarnám zárni a mai cikket, akkor azt is írhatnám, hogy a gép ára annyira alacsony, hogy a benne található alkatrészek önmagukban többet érnek, ezért vegyétek meg, bontsátok szét és használjátok el őket egy másik vázon, hiszen ennyiért 2S rendszert nem lehet máshol kapni. Ebből viszont nem derülne ki, hogy milyen gyári állapotában a kopter, pedig a kedves olvasó valószínűleg ezért kezdte el görgetni ezt a cikket.

A legnagyobb negatívum a tonnányi műanyag elem, amik kizárólag arra jók, hogy két felszállás után széttörjenek, és idegesítsék gazdájukat. A hártyavékony anyagok mindenhol megtalálhatóak, a propellervédő keretet nyugodtan hívhatnánk propeller akadályozó keretnek is, mert a csúnyán nézésre is eltörnek, és utána beleakadnak a légkavarókba. Szerencsére ezek sincsenek jobb anyagból, így az első kisebb akadásra ezek is törni fognak, így önbeteljesítve végzetüket. A vicc az, hogy nem is lehet levenni a keretet, mert egybe öntötték a testtel, hogy még nehezebb legyen a dolgunk.

A fenti problémát még elviseltem volna, ha gyárilag nem lennének olyan tágak a motortengelyhez tartozó lyukak, hogy emiatt a propeller állandóan lerepül róluk. Ezt tudja produkálni teljesen új állapotában is, vagy bármikor menet közben, amitől a gép leesik, így további dolgok fognak eltörni, az őrületbe kergetve a kopter gazdáját. Én a légcsavarokat lepöttyintettem egy kis pillanatragasztóval, ez megoldotta a problémát. Miért nem nyomtam rá jobban a tengelyre? Mert akkor beleakad a csavarvéget takaró alsó műanyagba, ami egy újabb tervezési hiba.

A csápok aranyosak, de nem jók semmire, ezeket is leragasztottam, különben belekalimpálnak a kamera képébe. Akkumulátortartót nyugodtan le lehet venni, mert egyrészt a formája elég speciális és így másikat nem tudnánk beletenni, másrészt ez is hajlamos széthullani. Ami viszont furcsa, hogy a méhecske test potroh része nálam nem sérült, ellenben az oldalsó csavarok „kidolgozzák magukat” a helyükről, tehát a különböző elemek gyors pusztulásával mindenki előre számolhat.

Ami még bosszantó volt, hogy a váz asszimetritása miatt előre és hátulra nem ugyanakkora méretű propellereket lehet felrakni. A gyári persze gond nélkül elfér, de ha nagyobbra akarnánk cserélni, akkor elöl ez már nem fog menni. Az sem szerencsés, hogy az antennák a bogárhát miatt lefele vannak kihúzva a testből, a karbon pedig remekül árnyékol, tehát a vétel igazából sosem lesz tökéletes.

Azért hogy jó dolgokat is mondjak, a gép szépen repül a gyárilag felrakott Betaflight szoftverrel. Ez azért már előremutató megoldás, lévén hogy szinte az összes konkurencia Cleanflighttal érkezik, így az „átflasheléssel” nem kell vacakolnunk. Szimpatikus még, hogy a repülésvezérlőt és a PDB-t is magába foglaló lapon egy csipogót is elhelyeztek, ami az ekkora gépek elengedhetetlen kelléke, ugyanis az biztos, hogy magasabb fűben enélkül nem fogjuk megtalálni.

Én egy Flysky FS-A8S vevővel használtam, ugyanis gyakorlatilag csak ez fér bele a vázba. A bekötést i-BUS protokoll szerint oldottam meg, ezt javaslom mindenkinek, mert a digitális átvitel általában jobban működik, mint az analóg megoldások. Ráadásul így „rengeteg” kalibrálható csatornánk marad, érdemes is az egyiket a csipogásra fenntartani.

Az adó egy integrált 25mW-os példány, amit egy 600 TVL-es kamera egészít ki. Nekem voltak gondjaim a vétellel, ugyanis a már említett karbonváz árnyékol, szívem szerint kifúrtam volna felfele a darázstestet és arra kivezettem volna az antennát, na de ez milyen barbár megoldás lett volna? A kamera kifejezetten jó ebben az árkategóriában, remek a színkezelése, elég jól viseli a fény-árnyék változásokat is. Elvileg AIO márkájú, a rá csatlakoztatott adó 40 csatornát kezel, az adótávolság 50-60 méter, ami szerintem elég kevés, főleg, hogy a Furibee F90 meglehetősen gyorsan megteszi ezt a távolságot.

A 8520-as szénkefés motorok elég jól húznak a 2 cellás, 400 milliamperórás akkumulátorral, annak ellenére, hogy csak 35C-vel képes leadni a kapacitását. A motorok lényegesen kevesebbet fogyasztanak, mint a brushless társaik, cserébe jóval rövidebb élettartamra számíthatunk, amit egy dolog cáfol meg: nekem fél éve mindegyik működik, nem kellett egyet sem cserélnem. A töltés meglehetősen egyszerű, bedugjuk bármilyen USB-s eszközbe a töltőt, és kész, remek megoldás, akár terepen, powerbankról is telenyomhatjuk elektronokkal.

A repülési idő eléggé függ attól, hogy mennyire nyomjuk a gázt. Normális használat mellett el lehet vele repkedni 5-6 percet, de ha sokat bukfencezünk meg teljes gázzal száguldozunk, le tudjuk nyomni 4 perc alá is. Itt jön ki egyébként az egyik nagy hátránya a kamerának, az pedig a nem megfelelő döntöttség. Már egy közepesen repülő pilótának is kevés lehet a gyári szög, állítani pedig sajnos nem tudunk rajta.

Furibee VR01 FPV szemüveg

A Furibee VR01 első nézetes szemüveggel fél év alatt az ég világon semmi bajom nem volt. Felpattintottam rá az akkumulátort, bedugtam a tápkábelt és kész. Cserébe viszont nem sok szolgáltatással fogunk találkozni, nagyjából a kötelezőt tudja, amit ezen a szinten kell. A felvétel irányából nézve a szemüveg bal oldalán van az automatikus csatornakereső, ami a kezelt 40 csatornát fogja végig pásztázni. Szerencsére tudja az „R” vagyis a versenysávot is, és a vétel is kielégítő.

Bal oldalon találhatjuk még a gomba antenna csatlakozóját, míg mellette a palacsinta antenna RP-SMA bemenetét. A jobb oldalon két kapcsolóval vezérelhetjük a sáv és a csatorna váltást, és ezzel ki is merítettem a funkciók „tárházát”, vagyis nincsen videó rögzítés (DVR), lencsetávolság állítás, hűtés és igazi diversityt sem, hiszen csak egyetlen vevő modul található a szemüvegben, amire a két antennát csatlakoztatjuk.

A szemüveg gyakorlatilag megegyezik az Eachine EV800-zal, a kijelző meglehetősen alacsony felbontású, 480*272 pixel, de ez nem feltétlenül baj, én legalábbis nem szoktam érezni a különbséget a 640×480-as vagy a 800×480 pixel felbontású szemüvegekhez képest. Ennek több oka is lehet, egyrészt a PAL és az NTSC szabvány képpontszáma sem a világ teteje, másrészt a színkezelése kifejezetten jó a 4,3 inches, 16:9 képarányú LCD kijelzőnek. A Fatshark Dominator V1-em – ami nagyjából ötször kerül többe – 4:3-as képaránya például még mindig furcsább, mint a Furibee VR01 alacsony felbontása. Ráadásul mivel teljes méretében láthatjuk a képet, ezért nincs az a bezártság érzete az embernek, mint más szemüvegek esetében.

Az oldalán lelógó kábelrengeteg azért némileg csökkenti a minőségérzetet, ezt azért igényesebben is megoldhatták volna, kicsit a „csináld magad” kiszerelésekre hasonlít, de a használatot nem befolyásolja. Ugyanez igaz a hordozhatóságra is, egy kisebb méretű quadkopter táskába nem fér bele, cserébe viszont kényelmesen viselhető, és bár én nem vagyok szemüveges – ezért ezt kipróbálni nem tudtam – nem feltétlenül elvetemült ötlet azzal viselni.

Több helyen olvastam, hogy a napsütés beverődik a doboz részbe, mert nem fedi teljesen az arcot a szivacsréteg. Ezt napon állva én is tapasztaltam, de egyrészt mindenki egy kényelmes horgászszékben ülve az árnyékból terelgeti a gépeket, másrészt pedig kellően meg kell húzni a pántokat, és akkor jól fedi az arcot. Persze ki lehet találni mindenféle extrém esetet, hogy rontsuk a saját körülményeinket, biztos vagyok benne, hogy egy tóban meg a víz folyna bele, de azért csak nem ez a cél.

Összegzés

A Furibee F90 mini drónt azok fogják megvenni, akik meglátják benne a jelentős alkatrészpotenciált. 4 motorért, a vezérlőért, a kombinált kamera+vevőért, és az akkumulátorért ez egyáltalán nem sok pénz, ha külön vesszük meg, akkor sem jönne ki olcsóbban, ráadásul egy 2 cellás rendszerről beszélünk, amiért már normális menetteljesítményeket is elvárhatunk. Azok akik viszont azért veszik meg, hogy csak úgy repkedjenek vele, csalódni fognak, mert a méhecske borítású drón nem a világ legjobban sikerült darabja. Ennek ellenére nettó 12.500 forintot megér a gép azoknak, akik szeretnek szerelgetni.

A Furibee VR01 egy egyszerű, kezdő FPV pilótáknak való szemüveg. Szükség van hozzá egy 1500 forintos akkumulátorra, és máris mehet a móka. Leszámítva a kis felbontást, más hibája nem nagyon van, ha csak a kiegészítő szolgáltatásokat nem vesszük ide. Én is rendszeresen használom, jól együtt lehet vele élni, csak a szokásosnál kell egyel nagyobb hátizsák a hordozáshoz. Aki olcsón ki akarja próbálni az FPV-zést, az nettó 12.200 forintért eldöntheti, hogy tetszik-e neki ez a sport vagy sem, nem kell vagyonokat költenie egy márkásabb szemüvegre.

ÁTTEKINTÉS
Ár/érték arány