Feiyue FY-11 távirányítós autó teszt – Dögös, vörös, harmincötös

Feiyue FY-11

A Feiyue FY-11 a gyártó legújabb modellje, amelyik szabályosan ontja magából az újabbnál újabb távirányítós autókat, szerencsére a színvonalat is emelve. Ütős kinézet, erős motor, remek ballonos kerekek, hálóval védett belső, masszív alsó rész, kellhet ennél több? Igen, egy alacsony ár, ami szerencsére adott, a buggy nettó 23.500 forintba kerül.

A Feiyue FY-11 kicsomagolása

A doboz mérete meglepett, ugyanis kisebb volt, mint vártam, az autó viszont nagyobb. A Feiyue FY-11 művészneve Brave vagyis bátor, ami nem a szerénytelenségre utal, de a tesztek után nem is mondanám alaptalannak. A csomagolás egyébként nagyon dögös, a mozgásban lévő kaszniban ülő bukósisakos figura konkrétan belepréselődik az “ülésbe” a sebességtől, amin azért jót mosolyogtam. A Magyar Posta legnagyobb igyekezetére sem sikerült annyira megdolgozni, hogy a beltartalom megsérüljön, tehát mondhatjuk rá, hogy ellenálló.

Belül a homokfutó fogad, amely egy kartonlapon áll, ennek az aljára “gyorsszorítózták” fel az egyéb kellékeket. A távirányítón kívül jár egy akkumulátor, annak töltője, egy részletes leírás, néhány szerszám és egy multifunkcionális kulcs, amivel Forma 1-es módra gyakorolhatjuk a kerékcserét. A műanyag szorítókat gyorsan eltávolítottam és kiemeltem tesztünk alanyát.

A Feiyue FY-11 modellről azt kell tudni, hogy a nevében szereplő szám a burkolat típusát jelöli, vagyis a tizenegyes variáns a homokfutó buggy – amiből egyébként van egy dögös vörös és egy ez a Volvo kék -, míg a tízes számú egy „truggy”, ami egy teherautó és egy homokfutó zabigyereke, szintén két színvariánssal. Ez egyben azt is jelenti, hogy a modellpaletta ilyen szempontból átjárható, ha a másikra kívánnánk rá, elég megvenni annak a takarólemezét, és nagyjából 10 másodperc alatt átcserélhetjük.

A jármű alja nem fém, hanem csíkokban gumírozás fedi, ez hivatott elnyelni az alulról érkező ütéseket, és ilyenekből nem is lesz hiány. A futómű elemek mindegyike műanyag, de szerencsére elég vastagok és rugalmasak is, és valószínűleg fillérekért cserélhetők, ha esetleg valamelyik eltörne. Nekem a teszt alatt egyik autón sem sikerült végeznem velük, ha van gyenge pont, akkor az nem itt található.

A kaszni kidolgozására először azt hittem, hogy igénytelen, mert nagyon egérrágta műanyagnak néz ki a hártyavékony felület, amivel a gyárban bevonták. Aztán rájöttem, hogy nem a felső réteg foszlik, hanem egy védőfólia fedi, ha ezt eltávolítjuk, fényes, de jó minőségű lemez tárul elénk, igényes grafikával. Szerintem a dizájn megnyerő, és bár a vadrácson fellelhető lámpákban nincs világítótest, az autón található egy csatlakozó a LED-eknek, tehát a későbbiekben telepakolhatjuk extrákkal, kedvünk szerint.

Távirányító

Tipikus játék-kategóriájú terelgető egységet kapott a Feiyue FY-11, de ezzel semmi baj nincs, a konkurencia még ilyet sem ad. A formája eléggé dögös, minden gomb kellemesen kattan, semmi nem zörög vagy kotyog rajta. Az irányítókerék – amivel az oldalirányú elmozdulását szabályozhatjuk az autónak – gumírozott, kellemes fogású, a 35 fokos hőségben sem csúszott rajta a kezem.

Oldalt található a bekapcsoló gomb, illetve a szervo végállások „trimmelésére” használható potméter. Ezzel tudjuk az autó egyenesfutását szabályozni, ezt érdemes a komolyabb csapatás előtt beállítani, bár maga a futómű úgyis elpattog az egyenetlenségeken, emiatt pedig nehéz terepen arról beszélni, hogy mennyire halad egyenesen a jármű.

Az előre-hátra haladást a ravasz húzásával vagy tolásával idézhetjük elő, illetve ha kellő lendületet vettünk, és az ellenkező irányba rántjuk a kart, akkor faroltathatjuk is homokfutónkat. Ezt azért kellő körültekintéssel tegyük, ugyanis hosszabb távon szerintem ki lehet vele végezni a motort, bár ez nálam nem következett be. Ettől persze még ez is a játék része, és a 8 dolláros erőforrások korában azért a javítás költsége sem lesz számottevő.

A megfelelő áramellátásért 3 db ceruzaelem gondoskodik, ami üdítő színfolt a tipikus négy elemes modellek között, máris nyertünk 25%-ot. Felül két LED-et láthatunk, amelyik a távirányító és a jármű párosításának visszajelzéséért felel.

Az antenna beépített, ellentétben néhány konkurens modellel, ahol ez kívül található, és forgatható. A gyár 100 méteres hatótávot ad meg, de én ezt nem hittem el, ezért kiálltam egy C alakban kanyarodó utca közepére, és megpróbáltam minél messzebbre küldeni a járművet. A vétel egyszer sem szakadt meg, de nagyjából 50 méter után már nem igazán láttam, hogy merre jár az autó, illetve elértem a szakasz végét is, tehát jellemzően nem az adótávolság, hanem a hely fogja behatárolni azt, hogy meddig autózunk majd el.

Tesztüzem

Mivel a Feiyue FY-11 egy csapatásra kitalált szerkezet, tegyük vele ezt. A lakhelyemtől nem messze van egy régi garázsokkal lezárt rész, ahol mindenféle talajtípus megtalálható. Tudunk betonon, murván, porban, avarban, sőt még egy beton autófeljárón is randalírozni, szóval a terep igazán változatosnak nevezhető. Nem igazán féltettem tesztünk alanyát a kosztól sem, mert amikor leemeltem a felső burkolatot, hogy betegyem az akkumulátort, láttam, hogy egy csirkehálóhoz hasonló, de annál sűrűbb szövésű fém burkolat védi a kényesebb elemeket, így a poron kívül más nem nagyon fog behatolni.

Az áramforrást középen kell elhelyeznünk, ami a tömegközéppont szempontjából kifejezetten előnyös, ráadásul a test is inkább lapos és széles, mint magas, emiatt eszményi faroló válik belőle felborulási hajlam nélkül. A 2 cellás, 1500 milliamperórás lítium-ion akku mögött helyezkedik el a motor, szintén hálóval védve. A „játékidő” valahol 15 perc körül alakul, attól függően mennyire húzzuk a gázkart.

A kerekek jóval ballonosabbak a megszokottnál, ami több szempontból is előnyös. Egyrészt remek ütéselnyelő, így ha nekirongyolunk valaminek, sok esetben nem a Feiyue FY-11 törik össze, hanem egyszerűen felmászik a tárgyra, és kész. Másrészt a széles felületnek hála sokkal könnyebben viszi át az erejét az útra, minta „virsli” gumival szerelt konkurencia.

Bár papíron a buggy csak 35 kilométer per órával képes haladni, ez a valóságban meglehetősen gyorsnak érződik, ugyanis a széles gumi miatt elég jól tapad. Laza talajon persze ez is hányja a köveket, illetve oldalra kitör, de ezt én nagyon szerettem benne, és a kilinccsel előre autózás szerelmesei is értékelni fogják. Végül is ezért veszünk terepjárókat, nem azért hogy épített pályán körözzünk, szóval a játékosság itt különösen fontos.

A Feiyue FY-11 egy 1/12-es méretarányú autó, ami azt jelenti, hogy az eredeti – már ha létezik – jármű tizenkétszer akkora, mint a másolat. Ez nem azt jelenti, hogy kicsi, sőt a 40 centis hossz igen tiszteletet parancsoló látvány. Mellé állítottam egy régebbi Desert Eagle 3-as modellt, és ahhoz képest is igen terebélyes, szerintem közelít az 1/10-es méretosztályhoz, bár azt nem éri el.

Jöjjön hát a várva várt csapatás. Egy lépcsőzetes beton garázsbejárón kezdtem, amit nevetve gyűrt le. A futómű elég puha, jól elnyeli a különböző egyenetlenségekből fakadó kilengéseket, közepes sebességnél sem pattog el zavaróan. A nagy kerekek istenien túrják a port, remekül lehet egy helyben forogni vele, és széjjelszórni a kavicsokat.

Betonon hasonlóan semlegesen kellemes, csak nagy gázra úszik meg, de akkor is kontrollálható marad. A szervoja kifejezetten gyors, a kerékelfordulás lineáris, nem akadozik, nem darál. Ami nagyon tetszett, hogy elég nagy a kormányszög, ezért ki tudjuk oldalra csapni a kerekeket, ekkor pedig táncba kezd a kaszni, mint hátsókerekes „Bömös” a drift pályán. Legszívesebben ezt csináltam volna egész nap, de akkor nem készültek volna el a tesztvideók, így a következő próba az egyenesfutás lett.

Az FY-11 szépen tartja az irányt, nagyjából két kilométert jött mellettem a járdán, minden különösebb gond nélkül. A budapesti „Demszki karókat” is jó volt vele kerülgetni, mert elég gyorsan tud irányt váltani a nagy kormányszögnek köszönhetően. Ha viszont gyilkosabban meghajtjuk, akkor felforrósodik a motor, olyannyira, hogy azt a gép alján elhelyezkedő csavarokon is érezni, nem véletlenül látják el hűtőbordával szinte az összes ilyen modell motorját.

Az erőforrás egy 390-es szénkefés motor, ami tulajdonképpen hátránynak is nevezhető, hiszen jobb lenne egy “brushless”, de akkor az ár is egyből a duplájára emelkedne. Ez is kellő dinamikával mozgatja a Feiyue FY-11-et, de nyilván kevéssé lesz tartós, mint a szénkefementes variánsok. Öröm az ürömben, hogy általában egységes technikával dolgozik a gyártó, és a Feiyue FY-03-hoz van “brushless” átépítő készlet, ezért itt is jó eséllyel tudunk váltani pár ezer forint elköltésével a sokkal jobb technikára, bár az is tény, hogy nem bontottam szét a teljes szerkezetet, hogy ezt ellenőrizzem.

Ahogy már említettem, ezeknél a járműveknél általában a gyenge pont a szervo, ugyanis ez az elektromechanikus alkatrész van a legnagyobb igénybevételnek kitéve, ráadásul konstrukciós elvekből kifolyólag sérülékeny is. Tipikusan akkor következik be a baj, amikor ugrálunk le lépcsőkön, vagy nagy sebességnél rángatjuk a kormányt. Nálam ugyan nem romlott el, sőt kifejezetten gyorsan és finoman reagált, de a Feiyue FY-10 esetében már volt vele baj. Szerencsére ezek az alkatrészek fillérekből pótolhatók és valószínűleg az előző modellekkel ekvivalens szervot használ ez is, ami nagyjából 3.000 forintért pótolható.

Összegzés

Az ember tipikusan azért vesz távirányítós autót, hogy önfeledten csapathasson vele mindenféle terepen. Ha mosolyt tud csalni az arcunkra, akkor elérte a célját, és a Feiyue FY-11 pont egy ilyen modell. Dögösen néz ki, elég gyors, remekül farol, elég hosszú az üzemideje, és nem is különösebben drága. A szervora kell odafigyelni, mint jövőbeni várható hibára, de ezzel véget is ér a problémás alkatrészek sora.

Az érte kért nettó 23.500 forintos összeget abszolút megéri, és szerencsére nemcsak az idősebb korosztály, hanem a fiatalok is egyszerűen elterelgetik. Összességében minden pillanatát nagyon élveztem az autózásnak, és szerintem ez a legfontosabb érv a megvétel mellett.

ÁTTEKINTÉS
Ár/érték arány