Eachine E012 drón teszt – Repülő zsebibaba

Eachine E012

Az Eachine E012 a Banggood almárkájának újabb terméke. A minidrónok újabb képviselője azonban egy speciális felépítést – az úgynevezett “ducted” fan technológiát – követi, ezzel megnövelve a kicsi motorok teljesítményét, illetve közel törhetetlenné téve a drónt. A ceruza sem fogott túl vastagon mikor az érte kérhető összeget állapították meg, a 3.900 forintos ár pedig annyira alacsony, hogy akár próba nélkül is ki merném érte fizetni, de szerencsére nektek nem kell, ezért készült most ez a teszt.

Kicsomagolás

Vékony dobozban érkezik a gép,  amelyben egy műanyag profil határolja el az alkatrészeket egymástól. Drón, távirányító, akku, USB-s töltő, leírás, tartalék propellerek. Ezeket a szavakat úgy írom egymás mögé, mint a táblánál büntetésből álló kisgyerek, aki a helyesírási hibáját korrigálja, ötven példányban. Tény hogy nagyjából minden quadkopter dobozában ezeket a dolgokat találhatjuk meg, így a csomagoláson látható legérdekesebb információ az, hogy tesztalanyunk három különböző példányban is létezik.

Az Eachine E012 nemcsak ebben a puritán alapverzióban, hanem a C-vel jelölt kamerásban és a W-vel jelölt, WiFi-vel ellátott csúcs variánsban is kapható. Mindenkit megnyugtatnék, semmit nem hagyunk ki, ha nincs kameránk és WiFi modulunk, ugyanis ebben a méretben jellemzően csapnivaló optikával szerelt, VGA felbontást tartalmazó rettenet képét kell bámulnunk az egy másodperces késésekkel szaggató képen, amit a telefonunkon követhetnénk, ha lehetne. Nem lehet, mini drónban nincs értelme a digitális vezetéknélküli képátvitelnek.

A quadkoptert kiemelve dobozából két dolgot vettem egyből észre: nagyon könnyű és az áramforrást meglehetősen problémás behelyezni anélkül, hogy előtte ne dugnánk be, sőt nem is lehet. Mivel a repülés egyik alapszabálya, hogy ami a levegőbe akar emelkedni, az legyen könnyű, ezért masszív anyagokat itt sem kell keresni. A “ducted fan” elrendezés miatt azonban a propellervédő műanyagok a test szerves részét képezik, szépen körbe véve a propellereket, és a műanyagok is nagyon ruganyosak, vagyis rendkívül ellenálló szerkezetről beszélünk.

A dizájn szerintem ízlés kérdése, nekem tetszenek ezek az 6 centiméter körüli gépek, ráadásul a háromágú propeller miatt a nagyobb modellek miniatürizált másának néznek ki. A gép fekete színe az égen annyira nem fog segíteni, ellenben a fűben könnyebb lesz keresni, mint a világosabb színű társait. Oldalt az állapot visszajelző LED-eket, elől pedig az orientációs fényt láthatjuk, elég impozáns látvány repülés közben, komolyabbnak is néz ki, mint amilyen valójában.

Távirányító

Az alap távirányítókkal gyakorlatilag mindenben megegyező darab. A két irányító kar multifunkciós, a gáz lenyomásával módot válthatunk, az irány nyomkodásával pedig bukfencet csinálhatunk, ezeket csak azért írtam le – annak ellenére, hogy a kézikönyv is tartalmazza – mert nem igazán adják magukat. A jobb irányítókar alatt a trim, vagyis a finomhangolásrt felelős gombok helyezkednek el, míg a fronton a headless és az automatikus visszatérés funkciók aktivátorait fedezhetjük fel. Ez utóbbi kettőt én nem erőltetném, mivel GPS hiányában eléggé véletlenszerűen működnek minden gépen.

Áramforrásként 2 db AA elemet kell a távirányítóba implementálnunk, érdekes módon nekem a rögzítésért felelős hátlapi csavart már gyárilag sem tartalmazta a csomagolás. Ez egyébként teljesen fölösleges is, csak arra jó, hogy idegesítsen minket, amikor elemet akarunk cserélni, a műanyag enélkül is remekül tart.

Az irányító karok érzékenysége meglepően jó, könnyű vele terelgetni a gépet, nem szorul és nem is ragad be egy holtpontban, mint ahogy azt más olcsó modellek esetében megszokhattuk. Az élesítési szekvencia pedig rém egyszerű: a bekapcsolás után fel és le kell húznunk a gázkart, utána beindul a minigép.

Tesztüzem

Ahogyan az Eachine E012 is, a szénkefés gépek arról híresek, hogy az élettartamuk nem túl hosszú, de ezt alacsony árukkal kompenzálják, amit ebben az esetben a gyártó csillagos ötösre oldott meg. A kis érték miatt nem is különösebben aggódtam, hogy lesz-e valami baja, sőt célként tűztem ki, hogy letesztelem, mennyire igaz az elpusztíthatatlanság, amit a gyártó ígér.

Ez azért sem elvetemült ötlet, mert ezeket a pici gépeket szélérzékenységük miatt jellemzően beltérben reptetjük, bár minimális szélben vagy szélcsendben kint is használhatóak. A motorokat védő keret ráadásul rendkívül rugalmas, bútorban, egyéb tárgyakban és élőerőben sem nagyon lehet vele kárt tenni. A 612-es méretűre tippelt motorok elméletileg a körbezárt elrendezés és a háromágú propellerek miatt jobb hatásfokkal dolgoznak, és ebből valóban érezhető is valami, a gép bár nem egy szélvész, egész dinamikusan megindul.

Persze minden 1 cellás rendszer halála a kanyarodás, ráadásul a 200 milliamperórás akkumulátor sem tud túl sok energiával szolgálni a motoroknak, igaz az energiaigény is minimális. Azért azt megkérdezném az alkotóktól, az akkumulátor csatlakozót miért kizárólag az áramforrás alá sikerült elhelyezni? Ugyanis így mindig először kell bedugni a kábelt, majd át kell rajta erőszakolni az akkut, ami a későbbiekben biztosan a kontakthiba melegágya lesz.

Az Eachine E012 szoftveres repertoárja kimerül a headless – bármilyen az orientáció, mindig abba az irányba mozdul a gép amerre a kart húzzuk – és az egy gombos visszatérésben. Ezek aktiválására nem sok időt pazaroltam, ellenben a “sebesség fokozatot” egyből a hármas, vagyis a maximum állásba nyomtam át, mert az elsőben őrjítően lassú a yaw, vagyis a tengely körüli forgás. Maximumon sem egy ketrecéből szabadult vadállat, de már kellően bedől ahhoz, hogy figurákat lehessen vele csinálni.

A gép nagyon könnyen és kellemesen repülhető, rendkívül stabil, ha most kezdeném a hobbyval való ismerkedést, valószínűleg egy ilyen gépet vennék. Semmi csicsa-micsa és fölösleges funkciók, nem kell kamera sem, csak az élvezetes repülés. Tökéletes arra, hogy megtanuljuk az irányítás alapjait, mégis remek élményt nyújt a gép terelgetése. Az üzemidő olyan 4-5 perc körül alakul, és nagyon gyorsan, nagyjából 40-45 perc alatt újra hadrendbe állítható.

Persze tudom, hogy a nyughatatlan emberi természet miatt mindenki egyből a legnagyobb, leggyorsabb, legerősebb és legszuperebb bolygópusztító drónt szeretné megvenni, de ne tegyük, az Eachine E012 tökéletes arra, amire kitalálták, önfeledt szórakozásra és tanulásra.

Ami az elpusztítását illeti, nekem nem sikerült, pedig többször csuma gázzal repültem neki házunk falának, de egyszerűen lepattant róla és kész. A propellerek eltörése kész művészet, annyira védett helyen vannak, a 16 grammos gépezet pedig annyira könnyű, hogy még magában sem képes kárt tenni, ha leesik.

Egyetlen hibát találtam, ez pedig a furcsán működő fail safe, vagyis a biztonsági lekapcsolás. Ha felpörgetett motorok mellett kinyomjuk a távot – vagy megszakad a kapcsolat, ami ezzel remekül szimulálható – túl lassan állnak le a motorok. Emiatt messzebbre repül a gép és ez megnehezítheti a keresést, de én már azon is meglepődtem, hogy egyáltalán létezik ez a funkció. Örüljünk hogy van, de figyeljünk arra, hova esünk le vele.

Összegzés

Remek kis mikro gépet ismertem meg az Eacine E012 személyében. Szuper könnyű, nagyon ellenálló, stabil és könnyen repülhető. Az orientációs fények is jók, egyedül a béna akkumulátor csatlakozóval nem voltam kibékülve. Ellenben az árával igen, 3.900 forint nem pénz egy drónért, annyira olcsó, hogy akár magunknak, akár másnak ajándékba is megvehetjük, nem fogunk benne csalódni.