Chuwi Hi10 Pro táblagép teszt – Win10 és Remix OS egy helyen

Már régóta Chuwi Hi10 Pro-ra akartam cserélni a Voyo A1 Plust, mert bár mindig azt mondom, hogy irodai feladatok elvégzésére alkalmas, a 2 GB-nyi RAM memória még ebben is le tud korlátozni. Gondoljunk csak az egyszerre megnyitott böngészőablakokra, szövegszerkesztőre, és egyéb programokra. Nem csoda, hogy kevés a RAM a rendszernek. Ennek megoldására vásároltam meg nettó 55.000 forintért a Chuwi Hi10 Pro táblagépet annak reményében, hogy a 4 GB memória megváltás lesz.

A táblagépek közti válogatás nem tartott kifejezetten sokáig, mivel a Teclastokat a borzasztóan rossz tapasztalataim miatt kapásból kilőttem, a többi meg valamiért nem volt ilyen szimpatikus, vagy csak nem voltak ilyen jó értékelései. Úgyhogy végül e mellett döntöttem. Hardveres szempontból azért, mert úgy gondoltam, hogy nincs szükségem erősebbre. Legalábbis irodai munkára használva nem éri meg a plusz pénzt a jelentősen erősebb hardver. Ebben 4 GB RAM van ugyanazzal az Intel Z8300-as processzorral, mint ami a Voyoban is van, szóval a szoftveroptimalizációt nem számítva olyannak kellene lennie, mintha a Voyot megtoldottam volna még 2 GB RAM-mal. Elméletileg.

A dobozán erősen látszanak a spórolás jegyei, de inkább itt, mint a terméken. Teljesen puritán, a világon semmi érdekes nincs rajta. A belőle kibányászott termék, és szerény tartozéklistája viszont a ló túloldala. Egy 3 amperes töltőadapter, illetve egy type-C töltőkábel jár a meglepő tömegű, hideg, fém táblagéphez. Borzasztóan meggyőző első tapintásra. Gondolom egész nap a futár kocsijának rakterében pihent, de mire ideért, jól lehűlt a fém ház.

Homokfúvott, szemcsés érzetű borítást kapott, ami egyáltalán nem tűnik olyan vékonyka tessék-lássék megoldásnak, mint ahogyan azt várná az ember az ára alapján. Meglepő a tömege (522 gramm) is, de az Umi Superre emlékeztető, nem-kopogós fém keret, és hátlap az, amitől ennyire megbízhatónak tűnik. Akár az, akár nem az, elsőre elég jól eladja magát az embernek.

Az alján két lyukat találni a dokkolócsatlakozó két oldalán. Ezek szolgálják azt a célt, hogy stabilan, inogás nélkül álljon meg a hozzá vásárolt billentyűzeten. A dokkolócsatlakozó arra szolgál, hogy az eszköz érzékelje a hozzá kapcsolt billentyűzetet és kommunikáljon vele, illetve a touchpad-del. A hangszórók szerencsére sztereó pár, jobb és bal oldalt is van egy-egy belőlük, nem kamu a kivágás. Sok kínai gyártó (még a neves Xiaomi is!) alkalmazta mostanában azt a trükköt, hogy két hangszórókivágást helyezett el a termékein, de csak az egyik mögött volt hangszóró.

Bal oldalra kerül az összes csatlakozó igazából. Ez egy micro SD foglalatot takar, amely maximum 128 GB-os kártyákat tud beolvasni, de ide került egy type-C adatátviteli- és töltőport, egy micro USB adatátviteli port, egy micro HDMI port, egy 3.5 milliméteres jack port, és a mikrofon is. A készülék tetején kapott helyet a két hangerőszabályozó gomb, és a bekapcsoló gomb. A hátlapon mindössze néhány felirat, és egy kamera van 2 MP-es felbontással, míg az előlapon a környezeti fényszenzor mellett, piros színű értesítési LED, 2 MP-es, előlapi kamera és egy érintésérzékeny Windows logó is ott figyel.

Sajnos a kávák nem olyan vékonyak, mint ahogyan az nekem igazán tetszene, azért így sem lehet azt mondani, hogy a Chuwi ronda gépet rakott volna össze. A táblagépen 2 rendszer is terpeszkedik. Az egyik a sokat emlegetett Windows 10 (eredeti), a másik pedig a kevésbé ismert Remix OS 2.0. Bár a Remix OS honlapján a termék nincs benne a hivatalosan támogatott listában, valóban ez van rajta. Minden valószínűség szerint valami újabb kínai trógerkedés áldozatává vált szerencsétlen táblagép.

Tesztüzem

A bekapcsoló gombot hosszan nyomva először egy logót, illetve egy ponton sajnos 1-2 pixelhibát pillantottam meg (fekete alapon pirosan világítottak, csak boot képernyőnél lehet megtalálni őket), majd bejött a rendszerválasztó bootképernyő. Itt érintéssel is lehet dönteni, de a legegyszerűbb a hangerőszabályzó gombok valamelyikével rendszert választani. Először a Windows 10-ről beszélek, az úgyis ismerősebb mindenkinek.

Most rögtön szeretném eloszlatni a kételyeket: teljes értékű, eredeti Windows 10 van rajta gyárilag. Az igaz, hogy kell vele szórakozni egy darabig, mire letölti a rengeteg frissítést és magyar nyelvcsomagot, ami hiányzik róla, de 1-2 nap alatt egy naprakész számítógép varázsolható belőle.

A rendszer sebessége kellemes, de nem villámgyors. Sajnos az integrált 64 GB-os tároló nem pörög úgy, mint ahogyan vártam, frissítések telepítésével például könnyen le lehet foglalni 100%-ban (lemezkihasználtság) is, ilyen leterheltség mellett pedig nem kifejezett élmény a használata. Érdemes ilyenkor magára hagyni, hadd dolgozzon, és amikor naprakésznek vallja magát, akkor ugrani fejest az új táblagép okozta örömökbe.

Az emlegetett 64 GB-nyi tárhelyen van mindkét rendszer, természetesen particionált részeken. A Windows 10 számára a rengeteg frissítés, nyelvi csomag, és pár kisebb méretű alapprogram letöltése után kb. 18 GB hely áll rendelkezésre. Természetesen memóriakártya behelyezése után ez jelentősen bővíthető, de az alap tárhely csak ennyi az olcsóbb gépek esetén.

Az általános rendszersebesség jó, és szívet melengető érzés, hogy végre nem fogy ki az eszköz a memóriából például böngészés során. Sokkal pörgősebben használhatóak így az egyes alkalmazások, és a böngésző is, ami az 1920×1200 pixel felbontású, 10.1″ méretű kijelzőn remek élmény. Ha ettől nagyobb lenne a felbontás, kifejezetten nehézkes lenne Windows alatt az elemek ujjal bökdösése, így is elég kicsik a magas felbontás miatt. Filmnézésre tehát tökéletesen alkalmas, illetve igazából minden feladatot képes ellátni, amit a Windows 10 képes, kivéve az erőforrásigényes dolgokat. Utóbbi magában foglalja a játékokat, képszerkesztést, videóvágást, és hasonló, táblagépnek nem való dolgokat.

Tökéletes tehát arra, amire vettem, ha a Windows oldaláról nézzük. Tudok jegyzetelni, tudom notebookként használni, könnyedén és az asztali felület minden előnyével netezhetek, filmezhetek, és mindezen vegyes tartalmakat akár 6-7 órán át is élvezhetem az energiatakarékos mód bekapcsolásával, mielőtt lemerülne az eszköz. Itt szeretném megjegyezni a type-C porton keresztüli töltés egyik legnagyobb előnyét, ami instant a Voyo A1 Plus elé helyezi a gépet: tölthető power bank-ről. Hozzácsapok egy 10.000 mAh-s Blitzwolf power bank-et, és máris jelentősen kitoltam a 6600 mAh-s, beépített akksi üzemidejét.

Ha már úgyis a notebookként való használatot emlegetem, kitérek a 48 dollárért, azaz mintegy 14.000 (!!) forintért hozzá vásárolt billentyűzet használhatóságára is. A termék szintén hideg fém, és szigetes elrendezésű gombokat kínál. Két oldalán egy-egy teljes méretű USB port található. Minőségre tökéletesen rendben van, nem egy szétesős hulladék, és a gépelés is kifejezetten kellemes rajta. Angol, tehát az ékezetek helyét előbb meg kell szoknia annak, aki sosem használt angol billentyűzetet, saját tapasztalat, hogy ez maximum 2-3 hét. Ami viszont valóban kellemetlen az az, hogy a képernyő csak annyira hátrahajtható, amennyire a fotóimon is látható. Ez kevés, időnként kényelmetlen szögben való használatra kényszerít.

Negatívan befolyásolja a multimédiás élményt az a szomorú tény, hogy nem valami jó a hangszórók hangzása. Olyan mértékben csupa magas jön ki belőle, hogy fülhallgató nélkül nem sok mindent néznék/hallgatnék róla. Arra jó, hogy a rendszerek hangjelzéseit közvetítse, de semmi más érdemlegesre. A touchpad-en látszik a minőségbeli különbség olcsó kínai, és tízszeres árú európai forgalmazású termékek között. A kínaiak általában spórolnak a hardveres eszközök optimalizálásán, és az lesz a vége, hogy működik ugyan a touchpad, de nehézkes a pontos pozicionálás. Hosszú használattal biztosan bele lehet jönni, de akkor sem kellemes számomra, hogy ha nagyon kicsit akarok csak mozdítani a kurzoron, darabos a mozgása, nem elég finom. A billentyűzettel ezen felül teljes mértékben elégedett vagyok, de a touchpad gonoszsága miatt kissé sokallom a 14 ezrest érte. Érdemes egyébként figyelni a lecsukásra, ugyanis ha fél kézzel hajtom le, az utolsó pár centin úgy összecsapódik, hogy öröm hallgatni. Célszerű odatenni egy ujjat, így nem csapódik le a képernyő (bár gumipöckökön fekszik fel).

A Remix OS 2.0-ról úgy gondoltam, hogy ki a fene kíváncsi rá, ha van Win10 is, de szerelem lett belőle első látásra. Egy Android 5.1 alapjaira épülő rendszerről van szó, amiben a kompatibilis alkalmazások ablakokba tehetőek, és úgy kezelhetőek. Van egy rendes tálca, ahová lepakolhatóak, ha éppen másikat nyitnánk meg, és ugyanúgy kezelhetőek az egyes ablakok, mint Windows alatt. A rendszer pörög, egy pillanatra sem akad meg, és még Antutuban is korrektül teljesített (57.512 pont). Kevesebb erőforrást igényel, mint a Windows, de az alapvető, szórakoztatást szolgáló funkciókat ez is betölti, így elsősorban így érdemes használni annak, aki multimédiás célokra vásárolja.

Bal lent található egy kis start menü szerűség, ami igazából az app drawer is egyben. Jobb oldalt egy Win10-hez nagyon hasonló értesítési sáv található, ami a kis, vízszintes csíkokra bökéssel lehet előhívni. Itt a friss értesítéseken felül néhány gyorsgomb is található: ,,Ne zavarj!”-mód, automatikus forgatás ki/be, táblagép mód ki/be, képernyőmentés, és beállítások gomb. Ez utóbbi is például saját ablakában nyílik meg, mellé lehet húzni például egy Facebook Messenger chat-fejet, és lehet másokkal beszélgetni, miközben az aktuális beállításaidat mókolod valamiért.

A fájlkezelő is rémesen hasonlít egy Windows könyvtár kinézetére, csak nem olyan színes. Ez egyébként állítható, nekem így volt szimpatikusabb. Ez a gyári alkalmazás írja azt is, hogy a teljes berendezkedésem után még mindig 9.5 GB helyem volt szabadon, ami egész jónak mondható, ha arra gondolok, hogy itt valahol még egy Windows 10 is van.

Az első, és legnagyobb hiba, amit felfedeztem, az akksistatisztikák teljes hiánya. Egyszerűen nincs ilyen menü. Azt látom, hogy mennyin állok, és mennyi idő van még hátra, de semmi többet.

Mondanom sem kell, hogy a kijelző itt is tűéles, gyönyörű képet ad, bár valamivel lehetne fényesebb, mert tűző napsütésben nem biztos, hogy minden látszani fog. Ezzel a gondolattal át is kanyarodok a hardverrel kapcsolatos általános tapasztalataimhoz. Az adaptív fényerőszabályozás Remix OS alatt működik, de a Windows nem tudja a környezeti fény alapján állítani, így ott kézzel kell. Vagy bökdöséssel, vagy a billentyűzeten lévő gyorsgombbal. A kamerák 2 MP-esek és fix fókuszosak, szerintem nem kell különösebben részleteznem a minőségüket, jobb ha hagyjuk.

A processzor, mely maximum 1.84 GHz-en dolgozik, elsősorban Windows alatt pörgethető fel, és néhány célzott tevékenységgel (sok Chrome ablak, letöltések, frissítések, egyéb telepítések) nem nehéz 100%-os kihasználtságon terhelni hosszú-hosszú percekre. A RAM mennyiségét elégnek nyilvánítom, mert akármennyire is sasoltam, sosem ment 3 GB fölé a használt mennyiség. Remix OS alatt elvan 1 GB környékén is az esetek nagy többségében, ami remek optimalizációra vall.

GPS nincs, de bluetooth van, a 4.0-s verziójú chip pedig megfelelően teszi is a dolgát. 64 GB-os memóriakártyámat minden gond nélkül beolvasta az eszköz. A 6600 mAh-s akksi feltöltése meglepően sok időt vesz igénybe még a 3A-es töltővel is. A fogyasztásmérőm szerint kb. a 90-95%-os töltöttségi szint eléréséig 16.3 wattos teljesítményt vett fel, csak utána csökkent. Ez 5 volton számolva több, mint 3 amper. Az nagyon sok. A type-C port tehát megteszi, amit megkövetel tőle a specifikáció, de az akksi nyilván nem ugyanazt a cellafeszültséget alkalmazza, mint a mobiltelefonok, ezért tart jóval tovább a feltöltése, amely akár 4 órát is igénybe vehet.

Vásároltam hozzá egy eredeti Chuwi kapacitív tollat is, mivel annak idejét a Voyo-hoz járó toll nem működött, így most nyílt alkalmam életemben először kipróbálnom egy stylus tollat. Nem rossz, de igazából szükségtelen. Mivel ezek az olcsó táblagépek nem érzékelik a tenyér képernyőre helyezését, és mellette az írást, ezért a stylus tök fölösleges beruházás. Nem mellesleg 4000 forintba kerül. A toll működik, teszi a dolgát, viszont ha a kezem is hozzáér a képernyőhöz, ott is érzékel, így kézzel jegyzetelni lehetetlen rajta, és hosszan rajzolni is, mert az ember leteszi a kezét az ilyesmihez. Ez még egy teljes mértékben kiforratlan dolog itt.

Konklúzsön

A kép nem makulátlan, vannak apróságok, amik belerondítanak a nagy örömbe. Nem kifejezetten élvezhető a sztereó hangszórópár hangja, de legalább van 3.5 milliméteres jack dugó, hogy fülhallgatón élvezhető legyen a tartalom. Windows 10 alatt kicsit szűkös a tárhely, de mivel az enged bármit memóriakártyára telepíteni, így érdemes legalább egy 64 GB-os modellel készülni, és nem lesz gond. Hiányzik belőle a mobilnetezési lehetőség, de kárpótol érte a type-C port nyújtotta számtalan lehetőség, és nagyáramú töltés. A kamerák a várakozásoknak megfelelően rossz minőségű képeket készítenek, viszont nem is erre találták ki, hanem online csevegésre, amire alkalmasak.

Ezen felül a táblagép egy remek üzlet nettó 55.000 forintért, mivel borzasztóan stabil, jó minőségű fém házba van csomagolva, az enyhén alulméretezett fényerőt leszámítva kijelző kiemelkedően teljesít, a 4 GB RAM pedig várakozásaimat felülmúlva tette meg jótékony hatását. A processzor továbbra is korlátozza tevékenységeinket, de ebben a felállásban már remek összeállítás multimédiás tartalmak fogyasztására (nem játékra!), illetve irodai feladatok elvégzésére.

Egy 14.000 forintért hozzá vásárolható billentyűzettel nagymértékben kiterjeszthető a táblagép használhatósága, bár én sajnálom, hogy nincs benne külön akksi. A fém ház miatt viszont ennek is van némi tömege, így már összejön annyi, amennyit ránézésre nem várnánk az eszköztől, ugyanis megemelve meglepően nehéz. Ez nem véletlen, hiszen minőségi az anyaghasználat, és hatalmas a kijelző.

A stylus pen véleményem szerintem majdnem teljes mértékben felesleges beruházás 4000 forintért, nem lehet olyan jól használni. Ha valaki nagyon spórolósra venné a figurát, de szeretné teljes értékű notebookként használni, annak javaslom egy olcsó bluetooth-os billentyűzet-egér szett beszerzését hozzá, mert az nem 14.000 forintba fog kerülni. Utána már csak egy tok kell, vagy valami kitámasztó alkalmatosság, és máris megvan a támasz, meg a billentyűzet is. akármilyen felállásban is vásároltok, ne felejtsetek el az importköltségekkel számolni. Éppen ezért érdemes lehet minden tartozékot a táblagéptől eltérő csomagban kérni, mert azok külön-külön tutira átjönnek a vámon.

Itt megvásárolhatóak a termékek:

Chuwi Hi10 Pro >>

Chuwi Hi10 Pro billentyűzetes dokkoló >>

Chuwi Hi10 stylus pen >>

Vezetéknélküli bilentyűzetek >>

Még több vezetéknélküli billentyűzet >>

Itt elérhető a Gearbest táblagép kínálata >>

Tovább a Facebook-ra