Blitzwolf GV18 okosóra teszt – gépi csontozású csirkemell hajszálakkal, meg szőrrel

A Blitzwolf GV18 egy olyan termék, hogy az valami elképesztő. Most komoly energiáimat emészti fel a tanakodás, hogy hol a halálban kezdjem el ezt az egészet úgy, hogy az a lehető legpontosabban jöjjön le nektek. Ez nem lesz olyan egyszerű cikk, mint gondoltam.

Az eleje

Szóval van ez a Blitzwolf nevű gyártó, amiről már tudjuk, hogy újak, meg egész jó töltőt gyártanak, meg szaporodnak lassanként a termékeik, és fura a nevük. Időközben annyi infó derült még ki róluk, hogy annyira kis gyártóról van szó, hogy a logisztikát még nem is tudják maguk megoldani, a Banggood segítségével szállítanak. Legalábbis én közvetlenül a gyártótól rendeltem, és minden átmenet nélkül a Banggood profilomban jelent meg a rendelés. Fura.

Csak hogy mindenki értse: a képek, amik a cikkben szerepelnek a saját oldalukról vannak. Most pofátlan módon egy az egyben kimásoltam őket, mert annyira tróger feliratokat tartalmaz, hogy ezt kár lenne kihagynotok. Egyszerűen fantasztikus szórakozás ezeket olvasva kihámozni, hogy vajon mire képes az óra.

Csomag

Egy rossz szavam nem lehet, ugyanis igazán kulturált kis csomagot kaptam. Duplán be volt csomagolva, ez mondjuk elég fura volt. Volt egy nagy csomag, egy hatalmas zacskó, meg benne egy sokkal kisebb. Mindegy, kihámoztam a köbméter fóliából a kartondobozkát, amibe dinamitot is rakhatnánk, akkor sem történne tömegkatasztrófa, szóval biztonságban vannak az órák, ez tuti. Az alján írnak némi infót, meg van egy kis dekor, de semmi giccs. A fehér papírtartót nem olyan egyszerű kiszedni, amint az a képen is látható, mert szétszaggattam elsőre. A képeim általában nem szűz unboxing képek, mert nem vagyok elég türelmes hozzá, hogy a legelső kicsomagolást fotózzam, hanem mindig kiborítom az egészet, és amikor megcsodáltam az új cuccot, akkor visszapakolom, és fotózás mellett újra kicsomagolom. Ne engem kérdezzetek róla.

Előkerültek a pakkból a cuccok, név szerint pedig az óra, az akksija, a hátlap hozzá, a meglévőn felül egy plusz kijelzővédő fólia, egy nagyon aprócska 1 amperes töltőadapter, meg egy durván fél méteres töltőkábel. Tekintsétek meg a képeimet, aztán haladjunk tovább.

Képek

Próbaüzem

Beszúrtam a Banggoodos reklámvidit, hogy képben legyetek, mivel álltok szemben.

Két lehetőség van: NFC-vel csatlakoztatjuk a két kütyüt egymáshoz, vagy hagyományos bluetooth-os módszerrel. Ja! Majd elfelejtettem a legjobb részt, ezért írom az egész cikket. Este, amikor volt időm közelebbről megismerkedni vele, fogtam az akksit, behelyeztem, és megpróbáltam bekapcsolni. Semmi.

Na, erősebben. Semmi. Ja, persze, hát a kínaiak pár éve már mindig sárga kis fóliát tesznek az akksi csatlakozóira. Szétszedtem, és enyhe idegességgel fogadtam, hogy nincs rajta, csupasz az egész. Semmi para, biztos merüsen kaptam meg. Be az akksit, és töltőre rá. Eltelt 1 óra, megnéztem a sorozatomat kaja közben, csekkolom az órát, de meg van halva. Fogtam egy fogyasztásmérőt, vissza töltőre, de 0 wattot mért. Na, akkor azért megijedtem egy kicsit.

Elkezdtem törni a fejem, és hirtelen bevillant, hogy többször is olvastam valahol, hogy felhívták a webshopban a figyelmem, hogy hogyan helyezzem be az akksit, mert nem mindegy. Enyhe kézremegős kapkodás közben letöltöttem az internetet, és megkerestem benne a nekem kellő részt, majd kihámoztam belőle, hogy tulajdonképpen jól próbálkoztam.

Addig bámultam, szórakoztam, amíg az lett a gyanúm, hogy ahogy belecsúsztatom az akksit, annak a csatlakozói ugye lefelé állnak, de nem tudom eléggé függőlegesen behelyezni a helyére ahhoz, hogy lefelé nyomja az óra mereven felfelé álló csatlakozóit, így azok oldalra hajolnak ki, és befeszülnek két műanyag közé. Kezdtem elveszíteni a türelmem, és amikor bebizonyosodott az igazam, fogtam egy csavarhúzót, és lehajlítottam a pöcköket.

Tekintve, hogy ez fél órával az után volt, hogy hazaértem egy afféle kiköltözős elköszönésből, közepesen erős cseh sörök hatásával el is törtem mindenféle műanyag pöcköket a csatlakozók töveinél, és szó szerint kezdtem elveszíteni a hitem, hogy ez a kütyü valaha is be fog kapcsolni. Összevissza hajlítottam a lábakat, letörtem legalább két műanyag pöcköt belül, aztán visszaerőltettem az akksit, és egyszerűen bekapcsoltam. Miközben kiírta, hogy ,,smart watch and phone” én hűltem durván 3-4°C-ot, és olyan laza pózt vettem fel a székemben, hogy megérte volna lefestetni a csendéletet (,,Megkönnyebbült hobbiteszter”).

Megállapítottam, hogy ezeknek az eszközöknek lelkük van, mert ha kicsit megkalapálom, meg félig összetöröm a nyákot benne, akkor abbahagyják a hisztizést, és elkezdik tisztelni bennem a felsőbbrendű hatalmat. Vagy lehet, hogy csak nem akart cefreszagban meghalni. Akárhogy is, párosítottam a telefonommal, és elkezdtem böngészni a funkciókat. Van minden, amit leírtak, de csalódnom kellett kissé. Bár valószínűleg én vagyok túl naiv. A funkciók jelentős része ugye csak párosítás után érhető el, van néhány, ami még így sem. A képességeiről külön nem írnék, a képeken minden látszik.

Bal oldalt van a gomb, így akkor kényelmes csak megnyomni, ha bal kézen van a kütyü és jobb hüvelykujjal nyomjuk, meg amúgy is kell neki némi erő. Egy gombnyomásra megjelenik a digitális óra, és pöccintésre 3 különböző stílus között válogathatunk. Még egyre kikapcsol, így húzással érhetjük el az úgynevezett főképernyőt. Innen a névjegyzéket, meg a híváslistát érhetjük el, illetve többszöri próbálkozásra lehúzhatjuk az állapotsávot, ahol értesítéseket csekkolhatunk, meg a főbb funkciókat (repülős mód, BT, fényerő, hangok) állítgathatjuk. Ha elhúzzuk balra a főképernyőt, akkor olyan, mintha az alkalmazáslistát nyitnánk meg Android felületen, több képernyőn 4-4 alkalmazást, vagyis inkább funkciót látunk. Itt vannak a képeken mutogatott csodák. Kávéfőző, és pénzkereső alkalmazást nem találtam sajnos, ellenben van:

– üzenetkezelő: a telefonon lévő, meg a készülékre kapott üzeneteket lehet kezelni vele.

– híváslista: dettó, csak hívásokkal kapcsolatosan mindent.

– BT menü: bekapcsolás, láthatóság, és név.

– BT csatlakozós menü: keresés, és párosítás, plusz korábbi eszközök.

– remote notifier: nem tudom, mindig empty-t ír.

– remote capture: elméletileg bekapcsolná a telefon kameráját, és távvezérléssel lehetne fotózni, de nekem nem működik.

– anti lost: ha kezd elveszni a BT jel, rezegni, és/vagy zenélni kezd, hogy okoslegyé má he

– ketyerebeállítások: idő/dátum, időzített ki- és bekapcsolás, írás nyelve, kütyü nyelve, widget sorrend, parancsikon menedzser, kijelzővel kapcsolatos dolgok, motion szenzor ki/be, flip to kuss hívás és alarm funkció, repülős és normál üzemmód, háttérvilágítás, értesítési beállítások (hívás, egyebek, letöltés, bejövő cuccok), hívási beállítások, connectivity (mindig empty), biztonsági beállítások, és valami visszaállítós menü.

– futós cucc: elég láma, erős kézrázásra (fene a mocskos fantáziátok) reagál csak, és mindent kiszámol anélkül, hogy bármit is tudna rólad. Olyan, mint a gázszolgáltató. Kiküldött egy csekket, amiben túlfizetésről írtak, miközben semmit sem diktáltunk még be. Tételesen listázták, hogy mit hogyan. Sosem tanulhatok eleget.

– alvásmonitorozó: elég retek. Reggel úgy ébredtem, hogy a kávét a szemeimbe öntöttem, nem ittam, és amikor megnéztem, azt írta, hogy tökéletesen aludtam. Ahhoz sem volt erőm, hogy kiröhögjem.

– emlékeztető: arra emlékeztet beállított percenként, hogy áll fel, és mozogj egy kicsit, mert bele fogsz nőni a székedbe, meg szimbiózisba lépsz a gépeddel, és akkor juj, meg baj lesz. A leírása szerint így tökéletesen egészséges életet élhetsz. Tiszta sor.

– telefonos apphoz QR kód: semmi másra nem jó, csak arra, hogy mutasson egy QR kódot, melyet beolvasva átvisz valami random kínai oldalra, ahonnan leeftépézheti a nagyérdemű a telefonjára a szükséges appot a mindenféle értesítéshez, meg távvezérlő funkciókhoz. Pont nem itt kerestem először.

– smart search: kutatni kezd a ketyerén, ha begépelünk valamit.

– ébresztőóra: csak a szokásos dolgok.

– naptár: ahhoz képest, hogy milyen aprók a számok, egész jól használható.

– számológép: csak nagyon alap műveletekhez.

– profilok: általános, csendes, találkozó, kinti, plusz szerkesztési lehetőségek.

– fájl menedzser: sarkalatos pont. Megnézhetőek a memkártyán található dolgok, meg a ketyere memóriájában lévőek is, de semmit nem nyit meg. Még egy nyomorult .txt-t sem. Ezen a ponton adtam fel a reménykedést.

– zenelejátszó: lévén, hogy nincs jack dugója, csak egy hangszórója, nem értem a dolgot. Ki a tököm akar erre zenét rakni, és arról a kis izéről hallgatni?

– témák: 3 téma közül választhatunk, főként színeiben állítja át a kinézetet.

– kamera: HD képek, semmi fancy, de ha dugifotó kell, simán vállalható. A Dropboxosak legvégére bemásoltam őket.

– videofelvevő: megdöbbentően sok beállítási lehetőség, majdnem ugyanannyi, mint egy stock AOSP Androidon. A képek után ott van egy videó is Bob Marley aláfestéssel.

– képgaléria: képnézegető, ami összevissza elfekszik, de mindig úgy, hogy pont 90°-kal elforgatva lásd, amit akarsz. Valahogy néha sikerül normális nézetre állítanom.

– videogaléria: nagyjából ugyanaz, mint az előző.

– hangrögzítő: egészen korrekt hangfelvételek készíthetők vele, rendben van. Állítható minőség, meg minden.

– böngésző: nem hiszitek el, de tényleg egy böngésző. Könyvjelzőzni, meg mindent lehet, és a linkelt mappában vannak fotók róla, hogy megnyitottam például a Pandawill oldalát. Gyakorlatilag 0 használhatóság, de ez egy akkora poén, hogy muszáj kipróbálni. Ezt ki kéne állítani az utcára, és 5 perc 100 forint alapon közböngészővé tenni. Kígyóznának a sorok, hogy ezen böngészhessenek az emberek. Majdnem kicsordultak a könnyeim, amikor megjelent előttem a Pandawill felirat, miután betettem a SIM kártyámat, és böngészni kezdtem.

– és SIM beállítások: semmi extra, a szokásos, de nyilván ez is csak akkor elérhető, ha behelyezzük a microSIM-et.

Egyebekről is essen szó, ami a használhatóságot illeti. Szimpla TFT kijelző, invertálódik nagy szögekből, ne várjunk IPS hatást tőle, de korrekt. A színek nagyjából rendben vannak, a felbontás is elég, szép a kép, az érintés érzékelése megfelelő. A fényerő sajnos csak mindenféle pöcögtetés után állítható, nincs szenzor hozzá, így macerás lehet a dolog. Éjjel kiégeti az ember retináját, napsütésben viszont csak maximum környékén jól látható. Az értesítési sáv nehezen húzható le, vagy csak nem szoktam még meg, hogy mi a metódusa.

A telefonálás könnyedén lehetséges vele, egy szavunk sem lehet rá, de arra már igen, hogy ha párosítjuk a telefonnal, akkor annak legalább a telefonálós hangjai átmennek erre. Olyat nem lehet, hogy párosítjuk, de mondjuk csak azért, hogy rezegjen a csuklónkon, ha értesítést kapunk. Ha párosítva van, akkor azt ki lehet telefonon kapcsolni, hogy a zenelejátszó, meg alkalmazások hangja átmenjen, de azt már nem, hogy híváskor az csengjen ki, meg azon szólaljon meg először a partnerünk. Azt lehet még, hogy hívás közben a telefonon átállítani ezt a dolgot, úgy lehet telefonnal telefonálni.

Működik majdnem minden funkciója, de az alvásmonitorozót is külön be kell kapcsolni, és olyan hatása van, mint egy tróger stoppernek. elkezd pörögni a számláló, és reggel írja, hogy perfectül aludtál. Az akksijának nincs százalékjelzője, ergo sosem tudni, hogy mennyi van még benne, csak az aprócska ikonból tudunk következtetni. Apropó, akksi: nagyon erős használattal egy teljes nap, lazábban 2, softcore akár 3 is lehet.

Elméletileg cseppálló, ami kézmosásnál nem árthat, de mélyebben nem teszteltem a dolgot, mert amint látható is néhány direkt úgy lőtt képen, a hátlap korántsem mondható szoros illeszkedésűnek. Ez jelentős probléma szerintem, van egy jó offsetje a testtől. Az sem elhanyagolható, hogy úgy kapjuk, hogy nem tudjuk rögtön használni, hanem be kell rúgni, félig szétbarmolni, meg elhajlítani a pöcköket, és csak aztán lesz jó. Feltételezzük a legjobbakat, és mondjuk, hogy ez csak nálam volt így.

Mindezen felül a gumiszíj kényelmes, nem húzza szőrt-bőrt a karomon még szorosan sem, megfelelően sok helyen lyukasztották, és az óra viselése sem zavaró. nem túl nehéz, bár egy picit talán túl nagy nekem a szögletes alakjával. Kinek mi.

Kánklúzsön

Negyven dolcsiért, azaz durván 11 ezresért ennyi mindent kapunk. Feljebb már leírtam az össztapasztalatomat a funkciókról, de most végeredményként ki kellene jelentenem, hogy megvenném-e megint, mert a társaság fele megriadt attól sok kínai karaktertől a képeken, és el sem olvasta, hogy miket írtam bele, csak ide ugrott, hogy megtudja a végét. Így fel sem tűnt nekik, hogy almáspite recept teszi ki a cikk felét. Na, viccet félretéve, most olyat fogok mondani, hogy sok rendszeres blogolvasóm lefordul a székről, rácsapna a számra, favonalzóval ütlegelné a körmömet, amiért legépelem, de nem vagyok elégedett. Értem én, hogy 11 ezresért mit várok, meg ilyenek, de ez nem okosóra.

Jó, persze, az, mert egy buta óra nem tud ilyeneket. Na de könyörgök, hát mi a halált keres böngésző egy ilyenen? Meg miért nem lehet normális telefonálni, ha párosítva vagyok ezzel? Meg miért van zenelejátszója, ha nincs jack dugója? Miért áll ilyen trógerül a hátlap? Tudnám még folytatni, ha nagyon szidni akarnám, de minek riasszalak el tőle ilyen gyorsan titeket?

A tapasztalatom az, hogy sokkal-sokkal kritikusabban nézek a kínai kütyükre ilyen szempontból, mint az átlag felhasználó. Rengetegszer előfordult már, hogy elhordtam mindenféle ipari hulladéknak valamit, és körülöttem többen is megelégedéssel használták ugyanazt a terméket. Én tehát nem tudom jó szívvel ajánlani, de ha valakinek valami hasonlóra van szüksége, éppenséggel tehet egy próbát. Kukába dobni nem fogja, mert annyira távolról sem rossz, csak egy ilyen csalódás a marketingjéhez képest. Ezt is látni kellett.

Itt megvásárolható.

Uff.