Xiaomi Amazfit Pace okosóra teszt – Jó lövés, bedobás

Életem egyik legbonyolultabb tesztje lett a most következő Amazfit okos óra leírása. Az egyik oka az, hogy nagyon nehéz volt egy viszonylag tömör, de egyben mindenre kiterjedő elemzést írni egy olyan eszközről, ami ennyi mindent tud. Másfelől meg az általam kialakított pozitív képet beárnyékolta néhány dolog, amit nem tudtam hova tenni. Márpedig ami 37.800 forintba kerül, annak vagy nagyon jónak kell lennie, vagy pedig olyat kell felmutatnia, amit a konkurencia egyáltalán nem tud.

Kicsomagolás

A doboz, amiben az óra érkezett, nem emelkedik ki a többi kínai termék közül. Felülről átlátszó borítás zárja le, a belső papír profilra pedig felfűzték az órát, mintha egy párnán feküdne. A csomagolás alatt bújik meg a kör alakú töltő és a hozzá tartozó micro USB kábel. Érdekesség, hogy az alsó profilt permanensen beragasztották a dobozba, ezt eltávolítani nem lehet. Kívül kínai írásjelek tájékoztatják a vásárlót mindenféle dologról, mi ugyanis nem az angol verzióhoz jutottunk hozzá, de egy firmware frissítéssel ezt a problémát majdnem teljesen megoldottuk. Aki szeretné az eredeti, kínai verzióval szállított termék tesztjét is elolvasni, az nyomjon ide.

Kézbe véve a narancs-fekete készüléket fura érzés fogott el. A szíj valami elképesztő minőségű, míg az óratest csillogó szürkés-fekete színe jól illik a fiatalos életérzéshez. Ez persze eléggé behatárolja azt, hogy ki fog ilyen órát hordani, ugyanis a rikító szíj miatt nehezen illeszthető bele egy menedzser öltözékébe. Szerencsére a csuklópántot két okosan elhelyezett kallantyúval lekaphatjuk, és fekete variánsra cserélhetjük, amellyel jobban illik egy átlagos ember ruhatárához. Ez utóbbit azonban külön meg kell vennünk, ami plusz költséget jelent.

Azt, hogy az óra mennyire minőségi, egy hétköznapi példával illusztrálnám: a munkahelyemen pakolás közben beleakadt a Salgó polc élébe, mégsem hagyott rajta nyomot a fémoszlop. Attól szerintem egyáltalán nem kell félnünk, hogy gyorsan fog karcolódni. Az biztos, hogy a különböző sporttevékenységeket jól viseli, nálam a síelést, a futást és a taposógépes feladatokat is megfelelően abszolválta. Ezt ráadásul IP67-es szabvány szerinti vízállósággal szavatolja, tehát nyugodtan összevizezhetjük vagy folyadékba meríthetjük, nem lesz semmi baja.

Tesztüzem

Az első dolgom az volt, hogy kiüssem az előző beállításokat az órából, ugyanis szükségünk van egy QR kódra, amit be kell olvasnunk telefonunkkal a párosításhoz. Ezt a „more settings” alatt kell megtennünk, de leírom az útvonalat azoknak, akik hasonló cipőben járnak, hogy ne kelljen percekig kavarogni a menüben. Menjünk a nyitóképernyőre, lapozzunk lefelé, majd hármat jobbra, itt válasszuk a „more settings” menüponton belül a “factory reset” opciót. Ekkor a készülék újra bootol, és már láthatjuk is a kívánt párosító kódot.

Akinek volt már okos órája, annak valószínűleg a navigáció sem fog gondot okozni, de azért gyorsan fussuk át, hogyan találjuk meg a különböző funkciókat. A nyitóképernyőről az ujjunk balra és jobbra húzásával lapozhatunk a főmenük között. Kínai szeszélytől vezérelve az óra képe a második helyre került, amiben azért van annyi logika, hogy az első helyen – balra húzva – a fő funkciókat, a sporttevékenységekhez köthető aktivitásokat monitorozhatjuk, míg jobbra minden mást. A főmenük alfunkciói között általában ujjunk lefelé és felfelé mozgatásával vagy koppintással váltogathatunk.

Szeretnék eloszlatni egy közkeletű tévedést, amit több embertől is hallottam a teszthetek során: a fitnesz órák nem egyenlők az okos karkötőkkel, nemcsak a formavilág más, hanem a funkciók és a tudásbeli különbség is. Az ár azért elég jól kifejezi: az általam tesztelt Zeblaze Zeband és Vidonn X6 10.000 forintba sem kerül, míg a Xiaomi terméke majdnem négyszer ennyibe.

A kijelző transzflektív LCD, ami vékony tükörként visszatükrözi a környezet fényeit, ezt felhasználva a megvilágításra. Funkcionalitását tekintve leginkább az e-ink alapú megjelenítőkre hasonlít, ami az elektroforézis – a töltött részecskék elektromos erőtér hatására bekövetkező vándorlása – elvén működik, így képes az óra szoftvere újrarendezni a kijelzőt. Ez egyben azt is jelenti, hogy a hátlapot szabadon variálhatjuk a nagyjából 15 különböző kinézet között, amiből a „róka koma” háttér kifejezetten vicces. Ez a fizikai jelenség máskor is jól jön, például beállíthatjuk, hogy hány különböző értéket szeretnénk megjeleníteni, ilyenkor a szoftver az általunk preferált profil szerint átrendezi a számlapot. Érdekesség, hogy a kis fényerő ellenére napfényben is egészen jól látszik a kijelző.

Nemcsak a funkciók, hanem az „intelligencia” nagy része is a 4 Gigabyte-os memóriával rendelkező kütyüben lakik. Szenzorokkal szépen teletömték, van WiFi, Bluetooth, magnetométer és GPS, illetve az adatokat is a karóra tárolja, ellentétben a legtöbb olcsó okos karkötővel. A letölthető Amazfit Activity tracker és a Pace programok csak a beállításokat tartalmazzák, illetve az adatok elméletileg átvezethetők egy Strava nevű alkalmazásra is. Mivel én nem nagyon szeretem, ha harmadik forrásból származó szoftverek használatát kényszerítik rám, eleinte nem használtam.

Aztán becsületből megnéztem, mit tud, mert reméltem, hogy hosszabb távon is elmenti a sportoláshoz tartozó statisztikáimat. Szerettem volna látni részletes grafikonokat is a tevékenységeimről, hogy követhető legyen a fejlődés. Sajnos azonban nem ez a helyzet, például nem mutatja az alváshoz, a szívritmushoz vagy éppen a lépésszámlálóhoz tartozó statisztikákat, helyette egyfajta sportos közösségi hálóként működik. Biztosan sok ember szeretné megosztani másokkal, hogy például mennyit futott, és így ismerkedni, de én erre nem éreztem késztetést.

Programok ügyében a második kört a Mi Fit és az Amazfit összeszinkronizálásával futottam. Mindkettőt feltelepítettem, majd megnéztem egy csomó videót a neten, hogy hogyan is kellene őket összepárosítani. Sajnos a Mi Fit kizárólag akkor tud szinkronizálni az Amazfittel, ha a firmware kínai. Az angolnál ugyanis belép a programba, majd eldobja azt, pedig több telefonon is próbáltam.

Az óra első főmenüjében láthatjuk a sportoláshoz köthető funkciókat. Mérhetünk sétálást, futást pályán, futást zárt helyiségben, terepfutást, illetve van egy összefoglaló menüpont a különböző tevékenységeinkről. Igazából a futást, a terepfutást és a sétálást valós körülmények között is ki tudtam próbálni. Az úszás és a síelés mérését viszont nagyon hiányoltam. Ez utóbbi aktivitásnál azt hazudtam az órának, hogy terepen futok, hogy lássuk, milyen eredményeket hoz a kísérlet. Szintén nem tudtam tesztelni az elliptikus tréneren való mozgást, ami a lépcsőzés és a futás keveréke. Ezeket azért volt fontos megemlítenem, mert eléggé bele tudnak kavarni a mért eredményekbe. Amikor ugyanis nem a megfelelő sportra állítottam be az órát, például nem számolta a lépéseimet, a nap végi adatok eltértek a valóságtól.

A fenti sportok közös jellemzője, hogy mindegyik esetében iszonyatosan részletes statisztika készül. Visszajelzést kapunk a megtett útról, az átlagos és maximális sebességünkről, a lépésméretről, arról, hogy egy percen belül hányszor érte a lábunk a földet, az eltelt időről, és az elégetett kalóriáról is. Két színes grafikont is kapunk, egyik a szívritmusunkat, másik pedig a bejárt utat rajzolja ki, jópofán bemutatva a teljesítményünket. A gond csak az, hogy a kijelző ehhez már túl kicsi, egy 1,34 colos, 320×320 pixel felbontású felületen ezeket már nehezen látni. Ezért is lenne jó egy olyan telefon oldali applikáció, ahol például egy 5 inches kijelzőn lehetne visszakövetni.

A különböző tevékenységeinkről egy összesítő statisztika is készül, az előzőekhez hasonlóan átlagolva az értékeket. Itt két nagyon idegesítő dolgot tapasztaltam, az első, hogy az óra nem tudja metrikus mértékegységben megjeleníteni az adatokat, tehát lábból, mérföldből és hasonlókból kellene visszaszámolnunk azt, ami számunkra fontos. Eleinte nem hittem el, hogy nincs ilyen funkció, de hosszas fórumozás után megtaláltam a választ: az angol firmware régebbi, ezért még nem rendelkezik ezzel az esszenciális lehetőséggel.

Ez a gyártó részéről szerintem egy igazi ön tökön rúgás, ugyanis így a világ egy jelentős része nem fogja tudni normálisan használni a készüléket. A fórumbejegyzés 2017. január 18-án született, remélhetőleg gyorsan orvosolják a problémát.

A sportokhoz tartozó beállító menü mindenképpen említést érdemel, ugyanis mindenféle riasztásokat köthetünk a tevékenységeinkhez, amelyet az óra rezgéssel jelez. Ez utóbbi lehet idő, távolság, sebesség, megtett kör, de akár szívritmus is, így még egy edzésterv betartásához is használható a kütyü. A szívverés pontosságát nagyban meghatározza, hogy mennyire húzzuk meg csuklónkon az órát. Én jellemzően szorosabbra állítottam, még így sem volt kényelmetlen, sőt egész éjszaka magamon hagytam, ugyanis sohasem zavart a jelenléte.

A második menüpont a már említett nyitóképernyő, amely egyben az idő és a dátum kijelzésére is szolgál. Ide érkeznek az értesítések is, amiket a telefonos alkalmazásban tudunk beállítani. Tipikusan ilyen a Facebook üzenet vagy az e-mail. Ha lefelé lapozunk, az óra mutatja az aktuális időjárást és az akkumulátoridőt bekapcsolt GPS mellett. Ez utóbbi egyébként meglehetősen hosszú, 5 napot simán kibírt töltés nélkül, de ha nem nyüstöltem, akkor többet is, ami a gyártó szerint akár 11 nap is lehet. Aktiválhatjuk továbbá a „silent” módot, ami például alváshoz jön jól, ilyenkor a beérkező üzeneteket nem jelzi ki az óra.

A ”more settings” menüt már említettem, itt találhatjuk az általános működésre vonatkozó beállításokat, a Bluetooth és a WiFi ki- és bekapcsolását, telefonkeresőt, csendes időszak beállítását, a vibráció és a háttérvilágítás erősségének szabályozását és még sok minden mást. Ezek közül az érintésre felébresztés nekem nem igazán működött, helyette mindig az óra jobb oldalán található központi gombot használtam.

A harmadik menüpont a lépésszámláló, ami gyaníthatóan a kézmozgás alapján számol. Néha kapunk különböző motiváló üzeneteket, például „kitartás, már a felét elérted a napi célkitűzésnek” és hasonlók. Jópofa, a baj csak az, hogy például a lépcsőző gépen eltöltött lépéseimet nem számolta bele. Ha megkopogtatjuk a számlapot, részletesebb statisztikákat kapunk az adott hétről, de például az előző 7 napról nem. Azt sem nagyon értettem, hogyha eddig lefelé húzással lehetett elérni a menüpontokat, akkor most miért kopogtatni kell. Kicsit zavaros az egész.

Ráadásul itt semmilyen más opciót nem lehet beállítani, tehát lesz egy részeredményünk, ami az adott napi lépésszámról ad információt, de a többi tevékenységünkről nem. Ha visszalapozunk az első oldalra, akkor ott persze látszik az, hogy egyébként futottunk még 1,8 mérföldet. Nem találok azonban magyarázatot arra, hogy miért nincs egy összesítő táblázat, ahol ezt egy adatként látjuk, összegezve. Így persze a napi limitünket is nehéz elérni, nekem jellemzően nem is sikerült. Szerintem ez eléggé idegesítő, főleg, hogy a 6.000 forintos Zeblaze Zeband okos karkötő tudta.

Eltérnek a vélemények arról, hogy a negyedik menüpontban található szívritmus monitor mennyire mér pontosan, én azt mondanám, hogy viszonylag jók a mért értékek, az olcsó okos karkötőknél mindenképpen jobbak. Itt is viszonylag sokrétű a statisztika, méri az átlagos, a nyugalmi és a csúcsterhelést is, mindezt napokra is lebontva. Arról is kapunk visszajelzést, hogy a szívritmusunk szerinte milyen zónába – nyugalmi, edzés, aerob, anaerob, zsírégető stb. – esett bele, ami szerintem nem igazán használható. Az ugyanis, hogy mind az aerobikus, mind pedig az anaerobikus értékemnél nullát mutatott, eléggé valószínűtlen egy kiadós síelés vagy éppen futás után.

A zene módot, ami az ötödik menü lenne, nem próbáltam Bluetooth fülhallgató hiányában. Mivel jack bemenet nincs az Amazfiten, kizárólag vezeték nélküli eszközök jöhetnek szóba. Alapvetően nem rossz ötlet, hiszen futás közben én is szoktam valami zúzós muzsikát hallgatni, hogy meglegyen a motiváció. Azért nem tömték ki funkciókkal ezt a szekciót, lehet előre és hátra lapozni a számok között, illetve a hangerőn állítani, de semmi többet.

A következő pár menüpont viszonylag egyszerű és kevesebb magyarázatot igényel. Az ébresztő funkció meglepő módon rezgéssel ébreszt, illetve egy listára felvehetünk több időpontot is. Az időjárás szintén elég egyértelmű, az adott hétre kínál előrejelzést hőmérséklet tekintetében. Az iránytű menüpont segítségével pedig egy gyors kalibrálás után – nyolcas alakzatokat kell a kezünkkel leírnunk – máris láthatjuk, merre van észak. A felület kocogtatására pedig az északi szélesség és a keleti hosszúság GPS koordinátáit, a tengerszint feletti magasságot és a légnyomás adatokat bocsájtja az eszköz a rendelkezésünkre. A stopper pont azt csinálja, amire mindenki gondol, időt mér. Szerencsére kiegészítették köridő funkcióval is, ami megnyomásra kezdi az új kör számolását.

Az összes funkció közül az utolsó, az alvásmonitor volt a kedvencem. Egyrészt megdöbbentő látni, milyen keveset alszom, másrészt érdekes, hogy mennyi időt töltöttem mély vagy felszínes alvással. A köztes ébrenléti időt is számolja, így napokra lebontva kapunk egy grafikonokkal megfűszerezett kimutatást, ami szerintem tényleg használható. Abban az értelemben mindenképpen, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy több pihenésre van szükségünk.

Összegzés

Vérzik a szívem a Xiaomi Amazfitért, mert egy hatalmas ziccert hagyott ki a gyártó. Leginkább úgy tudnám leírni a helyzetet, mint amikor egy focimeccsen a 90. percben lőnek egy bődületes kapufát, ami visszapattant az ellenfélhez, aki abból gólt szerez. Remek minőség, kényelmes óraszíj, kiváló kijelző, csomó okos funkció, részletes statisztika, csak a szoftveres rész katasztrófa. A kavarás az angol és a kínai nyelvvel sem tesz jót a megítélésnek. Az pedig, hogy nem lehet átállítani a mért értékeket SI mértékegységekre, egyenesen nevetséges.

Azt sem nagyon értem, hogy az angol verzióval miért nem képes a Mi Fit és az Amazfit normálisan működni. Pedig milyen jó lenne visszanézni a több héten át tartó fejlődésünket egy szép webes felületen, ahová kiexportáltuk az adatainkat. Bárhol elérhető lenne, és bárkinek megmutathatnánk. Szerencsére a problémák szinte 100%-ban szoftveresek, ezért várható még javítás, láttunk már erre példát, ilyen volt az Elefone S7 telefon is. Addig viszont az érte kért nettó 37.800 forintos árat igencsak túlzónak tartom.

Itt megvásárolható >>

ÁTTEKINTÉS
Kijelző
Akkumulátor
Szenzorok
Applikáció
Kapcsolat
Funkcionalitás
Összeszerelés, anyagminőség
Ár/érték